Fenyvesi Félix Lajos lírájában most is jelen vannak szülővárosa, Vásárhely föltámadó emlékei, Budapest kedves kerületei, a nagyvilág tragédiái. A költővel november 6-án találkozhatnak a vásárhelyiek.

A ma már Budapesten élő 64 éves költő, Fenyvesi Félix Lajos, „A sokkötetes Fenyvesi Félix Lajos” Hódmezővásárhely szülötte. Ő csaknem úgy összeforrt szülővárosával, mint Luther Wittenberggel. A szülőföldhöz kötődő versek sorában felejthetetlen az Őszi város, A Bethlen Gábor Gimnázium ünnepére, az Ótemplomi zsoltár és a Kökénydombi Vénusz.

Vásárhely szellemi öröksége mellett azonban az egyszerű, dolgos alföldi emberek, a Tisza környéki táj is örökre beívódtak a költő emlékezetébe. Ezek kimeríthetetlen forrásként köszönnek vissza műveiben.

Most új versek gyűjteményével jelentkezett. Fenyvesi Félix Lajos lírájában most is jelen vannak szülővárosa, Vásárhely föltámadó emlékei, Budapest kedves kerületei, a nagyvilág tragédiái.

A csukott ablak a nem régen eltávozott költőbarátra, Kemenczky Juditra utal. Az út holtakkal van tele, ki valóságosan, ki az emlékezés soraiban bujdosva. Megszenvedett versekkel búcsúzik a bostoni Bakucz Józseftől és a mai modern zene fölfelé suhanó csillagától, Szabados Györgytől.

Budapesten október 29-én a Litea könyvesboltban bemutatott új verseskötetét a vásárhelyi közönség is kezébe veheti, november 6-án, kedden 17 órakor a Németh László Városi Könyvtárban.

Lánymondóka

Titkokat suttogsz,

elfordítom a fülem.

Mondod, ezüstszálak

vannak sötét hajadban,

behunyom a szemem.

Mondod, virágot szedtél

nekem, szakadékba estél,

jaj, meg is halhatsz –

futok hozzád, ölellek,

fejed keblemen ringatom.