Fenyvesi Félix Lajos lírájában most is jelen vannak szülővárosa, Vásárhely föltámadó emlékei, Budapest kedves kerületei, a nagyvilág tragédiái. A költővel november 6-án találkozhatnak a vásárhelyiek.
A ma már Budapesten élő 64 éves költő, Fenyvesi Félix Lajos, „A sokkötetes Fenyvesi Félix Lajos” Hódmezővásárhely szülötte. Ő csaknem úgy összeforrt szülővárosával, mint Luther Wittenberggel. A szülőföldhöz kötődő versek sorában felejthetetlen az Őszi város, A Bethlen Gábor Gimnázium ünnepére, az Ótemplomi zsoltár és a Kökénydombi Vénusz.
Vásárhely szellemi öröksége mellett azonban az egyszerű, dolgos alföldi emberek, a Tisza környéki táj is örökre beívódtak a költő emlékezetébe. Ezek kimeríthetetlen forrásként köszönnek vissza műveiben.
Most új versek gyűjteményével jelentkezett. Fenyvesi Félix Lajos lírájában most is jelen vannak szülővárosa, Vásárhely föltámadó emlékei, Budapest kedves kerületei, a nagyvilág tragédiái.
A csukott ablak a nem régen eltávozott költőbarátra, Kemenczky Juditra utal. Az út holtakkal van tele, ki valóságosan, ki az emlékezés soraiban bujdosva. Megszenvedett versekkel búcsúzik a bostoni Bakucz Józseftől és a mai modern zene fölfelé suhanó csillagától, Szabados Györgytől.
Budapesten október 29-én a Litea könyvesboltban bemutatott új verseskötetét a vásárhelyi közönség is kezébe veheti, november 6-án, kedden 17 órakor a Németh László Városi Könyvtárban.
Lánymondóka
Titkokat suttogsz,
elfordítom a fülem.
Mondod, ezüstszálak
vannak sötét hajadban,
behunyom a szemem.
Mondod, virágot szedtél
nekem, szakadékba estél,
jaj, meg is halhatsz –
futok hozzád, ölellek,
fejed keblemen ringatom.
