88 éves korában elhunyt Lelkes István festőművész-tanár. Nemcsak Vásárhelyen, az országban is az utolsó polihisztorok egyike volt – bár ő nem vállalta ezt.
Nemcsak Hódmezővásárhelyen, hanem az országban, az utolsó polihisztorok egyike volt Lelkes István. Festett, írt, fotózott, hangszeren játszott, freskókat restaurált, videókat készített, 1962-ben a hódmezővásárhelyi lovassport egyik alapítója volt.
Festészetében a realista hagyományok folytatója volt. Témavilága az alföldi tájhoz, a tanyák világához kötődött. Elismert lovasképfestő. Alkotott enteriőröket, tájképeket, portrékat és figurális jeleneteket is. Olajtemperán kívül pasztellel, krétával dolgozott. Jelentős illusztrátori, grafikusi tevékenysége mellett dolgozott freskórestaurátorként, valamint környezeti arculattervek készítésével és díszlettervezéssel is foglalkozott.
Pécsen született 1937. május 5-én, és már fiatalon megmutatkozott páratlan kíváncsisága. Vérbeli művészcsaládban született: apja és anyja festőművész-rajztanár volt, négy testvére is képző-, illetve iparművész lett. Csepelen nevelkedett. 1956 és 1961 között a Magyar Képzőművészeti Főiskola murális festőszakán tanult, mesterei voltak Papp Gyula, Szőnyi István, Hincz Gyula, Pór Bertalan és Fónyi Géza.
1961 óta élt Vásárhelyen. 2020-ban Hódmezővásárhely Díszpolgára címet kapott.
Egy riportban egyszer így vallott munkásságáról:
"Tudom, nem könnyű a sokoldalúságomon eligazodni, de én mindig egyfélét csinálok, csak különböző területeken. A lényege, hogy egy belső késztetés azt parancsolja, mindig tegyek. Ha módom lenne rá, még egy csomó területen működnék, lennék hegymászó, barlangász, műrepülő, mélytengeri búvár, csillagász, atomfizikus, zeneszerző, színész és élsportoló – amit akarnak. Irigylem azokat, akik ezekkel foglalkoznak. Nem vagyok polihisztor, mert egyfélét igyekszem mindig kifejezni: ez az élet adta nagyszerűségek tárháza."
