Életének 75. évében hosszú betegség után február 14-én elhunyt a Szegedi Tudományegyetem Mezőgazdasági Karának egy kivételes oktató-kutató egyénisége.
Tanács Lajos professzor úr emlékére
A vadméhek biológiája vagy a búza minősége - kevesen tudnak maradandót alkotni két ennyire különböző tudományterületen. Tanács Lajos közéjük tartozott.
Budapesten született 1944. november 25-én, de gyermekkorát már Szegeden töltötte. Egyetemi tanulmányait is itt, a József Attila Tudományegyetem Természettudományi Karán folytatta, ahol 1970-ben vette át biológia-kémia szakos középiskolai tanári diplomáját. A biológiai tudományok kandidátusa tudományos fokozatot 1987-ben szerezte, 1996-ban pedig Keszthelyen, a Pannon Agrártudományi Egyetem Georgikon Mezőgazdaságtudományi Karán habilitált. Az egyetem elvégzése után, bő másfél évtizedig nevelőtanárként, illetve szakközépiskolai óraadóként dolgozott. A Szegedi Tudományegyetem Mérnök Karának jogelődjénél 1987-ben kezdte munkáját főiskolai docens, később főiskolai tanár, majd 1998-tól egyetemi tanár beosztásban. 1995-től egységvezetőként irányította az Élelmiszertudományi Tanszék munkáját. 2007. július 1-től az SZTE Mezőgazdasági Kar Növénytudományi és Környezetvédelmi Intézetének professzora, 2009-ig, 65. életéve betöltéséig, a Kar tudományos dékán-helyettese, 2014-től professor emeritusa.
Több évtizedes oktatási tevékenysége során több mint egy tucat tantárgyat oktatott. Ezekhez több tankönyvet és jegyzetet készített, melyek közül kiemelendő a már emeritusként befejezett, egyedülálló trilógiája a mezőgazdasági termékfeldolgozásról.
Tudományos tevékenysége kezdetektől fogva a szegedi Állattani Tanszékhez kötődött. Emellett, már a 70-es évektől bekapcsolódott a Magyar Természettudományi Múzeum Állattára, valamint a Tiszakutató Munkabizottság kutatásaiba. Fő kutatási területe a ruderális területek és az agrokultúrákat szegélyező viszonylagos természetes gyeptársulások vadméh közösségei ökológiai viszonyainak vizsgálata, különös tekintettel a méhalkatúak tevékenységét befolyásoló biotikus és abiotikus faktorokra. A Magyar Természettudományi Múzeum Állattárának kutatási programjában végzett taxonómiai munkái során a tudomány számára kettő, míg a Kárpát-medence faunájára nézve 14 új vadméh fajt írt le.
Egész pályafutását végig kísérő, a vadméhekkel kapcsolatos szenvedélyes kutatómunkája mellett, közel három évtizede a Mérnöki Karon megkezdte a különböző agrotechnikai kezelések és a búzafajták malom- és sütőipari paraméterei közötti összefüggések vizsgálatát, mely területen szintén jelentős hazai és nemzetközi publikációs tevékenységet folytatott. Tudományos közleményeinek száma közel 200, előadásainak száma meghaladja a 100-at. Szakterületein való ismertségét publikációinak 300-nál is több független idézője is mutatja.
Széleskörű szakmai tapasztalatait számos tudományos szervezet tagjaként hasznosította. Tagja volt a Magyar Rovartani Társaságnak, a Nemzetközi Hymenopterológiai Társaságnak, a Tiszakutató Munkabizottságnak, a SZAB Környezetvédelmi Munkabizottságának, az MTA Köztestületének, a Gabonakutató Nonprofit Kft. Tudományos Tanácsának és a Magyar Élelmezéstudományi Egyesületnek. A Magyar Biológiai Társaságnak 1998 és 2002 között vezetőségi tagja, míg 2002-től a Szegedi Csoport elnöke, 2014-től társelnöke.
A Magyar Biológiai Társaságtól kapott kitüntetés mellett, pályafutása talán legnagyobb szakmai sikereként értékelte, hogy 1997-2000 között Széchenyi professzori ösztöndíjban részesült. Ezeken felül Miniszteri Dicsérettel, és többszöri Dékáni Dicsérettel is értékelték munkáját.
Személyében Karunk egy kivételes oktató-kutató egyénisége távozott közülünk, bölcsessége, tudása, tapasztalata hiányozni fog. Nyugodjon békében, emlékét megőrizzük!
SZTE Mezőgazdasági Kar
Tanács professzort a Szegedi tudományegyetem saját halottjának tekinti. Temetésére a szegedi Dugonics Temető ravatalozójában 2020. március 2-án 11 órako kerül sor.
