A „rendes lány” ebben az összefüggésben gyanúsan hasonlít a „lúzer áldozat” életérzéséhez! Nézzük csak: rengeteg tévedés, félreértés és hiedelem kapcsolódik a pénz fogalmához.
Sokan nőnek fel olyan gondolatok közepette, miszerint a pénz piszkos, a rendes embernek nincs is, a szuperrendes ember, vagyis a megvilágosott, a szent pedig eleve lemond róla. Tudjátok: szegénység, szüzesség, engedelmesség… Sokan félnek a pénztől: talán mert attól tartanak, elveszítik igaz barátaikat és csak érdekkapcsolataik maradnak, vagy hogy vissza fognak élni a pénz adta hatalommal, és olyanná válnak, mint némely harácsoló diktátor, elhízott, szivarozó bankigazgató, önző, zsugori milliárdos.
Mások attól félnek, hogy a pénz foglyaivá válnak, és szabadság helyett még több kötelességük lesz. Netán irigyelni fogják őket és az irigység bosszút gerjeszt. Egyesek pedig attól, hogy el fogják rabolni tőlük a kincset, pont már amikor megszokták a kényelmet, és akkor már jobb eleve takaréklángon élni…
A „szegények vagyunk, de jól élünk”, vagy a „dolgozgatunk, és cserébe fizetgetnek” ideje jócskán lejárt. Magyarországon nagy gond, hogy az emberek megszokták az állami gondoskodást és a napi bevétel felélését. A megtakarítás kevés családban vált szokássá – vigyázat, ez nem azonos a kuporgatással, felhalmozással, zsugorisággal! Érdemes 15%-al szerényebb életszínvonalon élni, mint amit megengedhetnénk magunknak, mert a megtakarított összeg nagyon is jól fog jönni akkor, ha nem tudunk, nem akarunk, vagy nem hagynak dolgozni. Sajnos ebbe is kevesen gondolnak bele. Bármikor szükség lehet tartalékra – legyen félévnyi fizetésnek megfelelő tartalékunk vészhelyzetek esetére! Elképesztően sok pénz megtakarítható már kis összegek félrerakásával is. És ez a dolog egyik fele, a megtakarítás – a következő a befektetés! Legyenek távlati céljaid! Sajnos a legtöbb ember már a következő hónapig sem lát el – nemhogy kiszámolná, mégis a végén mennyibe fog kerülni az áruhitelre vett porszívó, neadj’isten plazmatévé?
Költs ésszel. Öreganyáink szokása, a napi bevétel-kiadás könyvelése abba a bizonyos kockás füzetbe nem volt butaság. Először is fel kell mérni, mire megy el a pénz. Lehet, hogy vannak olyan „lyukak”, ahol a folyamatos, kicsinek látszó de végül mégiscsak összeadódó pénz-szivárgást meg lehetne állítani. Mert hogy „dől a lé” – de nem mindegy, hogy felénk, vagy tőlünk el!
A pénzzel rokon értelmű módon működik az idő is. Van, ahol értelmetlenül elvesztegetjük, és van, amikor nekünk dolgozik. Mire fordítasz aránytalanul sok, vagy aránytalanul kevés időt?
Mennyi időt és pénzt fordítasz önmagadra? Igen elterjedt tévhit, amit sajnos a reklámok is sugallnak, hogy a „megérdemlem” érzését tárgyak vásárlásával lehet kiváltani. Lehet, hogy sokkal több boldogságot adhatna valamilyen egyáltalán nem pénzbe kerülő, viszont mindenki számára hasznos önkéntes tevékenység, mások segítése. A segítés nem azonos a segélyezéssel!
Hol vesztegetsz időt és pénzt – összefoglalva: energiát – emberi kapcsolataidban? A „rendes lányok” rengeteg energiát vesztenek azzal, hogy rendesek azzal, aki nem tiszteli őket, nem becsüli a munkájukat. Sajnos ezzel pont azt fejezik ki, hogy helyeslik és támogatják, hogy velük így kell bánni – vagyis nem becsülik, tisztelik önmagukat.
A pénz önmagában teljesen ártatlan, pusztán egy energia-szimbólum. Viszont igen pontos mérőeszköze az önbecsülésnek. Nem a mennyisége, hanem hogy hogyan bánunk vele!
