Nemzeti ünnepünk alkalmából a vásárhelyi hitélet két jeles képviselőjének állami kitüntetéseket adtak át Áder János köztársasági elnök megbízásából.

Több mint hét évtizedes szerzetesi szolgálata során a fiatalok, a mélyszegénységben élők és a határon túli magyarok lelki gondozása, valamint a domonkos nővérek munkálkodásának rendszerváltoztatás utáni újrakezdése érdekében végzett munkája elismeréseként Majoros Mária Ármella domonkos nővér részére Magyar Arany Érdemkereszt polgári tagozata kitüntetést adományoztak.

A 2015-ben Hódmezővásárhely város Pro Urbe díjjal is kitüntetett Majoros Mária Ármella (OP Prédikáló Testvérek Rendje) nővér idén áprilisban tölti be a 91. életévét.

1929-ben Hódmezővásárhelyen született, gazdálkodó szülők második gyermekeként. Gyermekkorát a Tisza melletti Farkiréten töltötte. Harmadik elemitől kezdve a domonkos nővérek iskolájába járt Hódmezővásárhelyen, egészen a Mezőgazdasági Szakközépiskola befejezéséig. Megrázó élmény számára a II. világháború időszaka, érettségi előtt megtörténik az iskola államosítása, beköszönt az „új rendszer”.

1949-ben megkezdi Szarvaskenden a jelölt idejét, majd a noviciátust. Az országban uralkodó politikai és társadalmi helyzet miatt (szerzetesrendek szétszórása), 11 hónap után, fogadalom nélkül el kellett hagynia a noviciátust és haza kellett jönnie.

Szüleit kuláknak nyilvánították, elvették vagyonukat, tanyájukat el kellett hagyniuk. Mivel szülei nem dolgozhattak, rá hárult a családfenntartó szerep. Szegeden a Konzervgyárban kapott fizikai munkalehetőséget, de az idény befejeztével elküldik. Hosszú keresés után 1952-ben felveszik a hódmezővásárhelyi Társadalombiztosítási Igazgatósághoz, később Szentesre, majd Szegedre kerül, ahonnan 32 év szolgálat után, főkönyvelőként vonul nyugdíjba.

1984-ben, 55 évesen megkezdi tanulmányait Budapesten, a Pázmány Péter Római Katolikus Hittudományi Akadémia Levelező Tagozatán, hogy teológiai tudását elmélyítse és felkészüljön a történelmi helyzet megváltozása utáni újabb kihívásokra, aktívabb szolgálatra.

A domonkos nővérek 1991-ben történt újraindulásakor Szombathelyen kezdi meg klauzúrás életét, majd később a Budakeszin induló házukban házfőnök. A renden belül is a fiatalok képzése volt a feladata, illetve a helyi egyházközösségekben a fiatalokkal való foglalkozás. 2001 őszén kárpátaljai misszióba küldik. Előbb Beregszászon nyílt rendházuk, majd két év múlva Ungváron. Mindkét helyen házfőnök volt, és emellett az általuk indított Magyar Katolikus Egyetemi Kollégium vezetője. Kárpátalján megtapasztalva a mélyszegénységet, cigánypasztorációt is végzett.

2004 nyarán az általános főnöknő hazarendeli a misszióból Ármella nővért és azzal bízza meg, hogy készítse elő a nővérek Hódmezővásárhelyre történő visszatelepülését. Napra pontosan 102 évvel az első, városunkban történt közösségalkotás után, 2005. augusztus 18-án Ármella nővér házfőnök vezetésével, négy nővértársával együtt elindul a domonkos nővérek klauzúrás élete, aktívan részt vállalva a város hitéleti és lelkipásztori munkájában. 2006 őszétől a domonkos nővérek ismét megkezdik hivatalosan is városunkban oktató-nevelő munkájukat az általuk fenntartott Mária Valéria Keresztény Óvodában.

                                              ----------------------------------------------

A hódmezővásárhelyi egyházi élet újjászervezésében vállalt szerepe, az egyházi oktatás terén szerzett érdemei, valamint a keresztény nemzeti értékek iránt elkötelezett közéleti tevékenysége elismeréseként Bán Csaba Attila, a Hódmezővásárhely-Ótemplomi Református Egyházközség lelkipásztora, a Bethlen Gábor Református Gimnázium tanára részére Magyar Arany Érdemkereszt polgári tagozata kitüntetést adományozta.

A vásárhelyi ótemplomi gyülekezet élére kinevezett egyházfi Budapesten született 1965-ben. Miután leérettségizett a debreceni református gimnáziumban, teológiára vették fel. A kápláni, s a papi vizsga megszerzése után a fővárosi Kálvin téri gyülekezet lelkésze lett. Ösztöndíjjal a berni egyetemen tanulhatott, majd 1992-ben hazajött, s a Dunántúlon helyezkedett el. A Somogy megyei Nagybajomban egészen 2005 augusztusáig szolgált. Itt ismerkedett meg későbbi feleségével, s itt született négy gyermeke, köztük egy ikerpár is.

Miután Dányi József, a vásárhelyi ótemplomi gyülekezet lelkésze nyugdíjba vonult, az egyházkerület kereste az utódját. Bán Csabát 2006-ban választották a vásárhelyi ótemplomi gyülekezet lelkészévé. Az 55 éves, négygyermekes lelkész Németországban, Svájcban is tanult, szolgált a Somogy megyei Nagybajomban. Hét éven keresztül rendszeresen járt kórógyi menekültekhez. Vásárhelyre a gyülekezet, az egyházkerület és az önkormányzat hívására érkezett.