A bolhapiacra azért érdemes kimenni, mert olyan dolgokat láthatunk, ami kellemes borzongással töltheti el az embert, avagy emlékeket ébreszt, vagy még inkább meghökkent. Szóval, seregnyi vizuális élményanyag egy helyen.
Fotók: VH
Az árusokat persze zavarja, hogy csak nézelődik valaki és nem akaródzik vásárolni! Egykoron a vásározók kemény hangon dörrentek a népekre: „Ha nem vásárolja, nem tapogatja!!” A vásárhelyi helyi Kft. udvarán szombaton rendezett Bolhapiacon viszont senki nem szólt a tárgyakat kézben tartó, avagy turkáló emberekre, arra a kevésre, aki eljött délelőtt. Már aki tudott róla. Így aztán egy-egy kisebb hullám közben, több volt az árus, mint a nézelődő.
Pedig „gyöngyszemek” is megbújtak a fűben leterített pokrócokon, kisasztalokon, vagy a lefordított dobozokon. Láthattunk csodás 6-8 ezer forintos Vásárhelyi Hímzéses terítőt banános dobozon, éjszakai lámpának használható világító mikulást, Snoopy-s műanyag papucs társaságában, gyümölcscukorkás papírdobozból kikandikáló tucatnyi csipkés bugyit, festett gipsz hét törpét gyümölcs centrifuga doboznak támasztva. Na de hová lett Hófehérke?
A bolhapiacok másik ismérve a könyvek széles választéka. Az éber tekintet nem lankadhat, mert figyelmetlen vásárló-jelölt bizony nem veszi észre a minden gondot megoldó Hódítási kalauz című bestsellert, vagy egy szintén top 10-es könyvet a Word 2000 használatának kézikönyvét, feltéve, ha még van a számítógépén a 12 éves program és netán éppen most ismerkedik vele! Igaz, láttunk egy örökbecsű darabot is: PC tuningolás 1999. Ez a négy számjegy nem az ára, hanem az évjárata.
Ha már az örökbecsű dolgoknál vagyunk, valóban ezen a vásárhelyi bolhapiacon is láttunk olyan tárgyakat, amelyek előtt csak a 40 felettiek torpannak meg. Az ő arcukon jelenik meg az a bizonyos kicsit elrévedező, bárgyúnak tűnő mosoly, nevezetesen, amikor például egy valódi Sokol rádiót pillant meg a pokrócon. Mert csak ők tudják, milyen izgalmas volt a Luxemburgi Rádió zenéit hallgatni rajta középhullámon, de csak este amikor kevesebb volt a zavaró zörej. És eszünkbe jut a szakállas vicc: milyen a szovjet hi-fi torony? Hokedlin egy Sokol rádió!
Az emlékidéző leletek sorát pedig folytathatjuk, a bakelit lemezjátszóval, tudják, azzal, amelyiknek a teteje a hangszórója. A gimnáziumi évek házibulijaiba állandó belépőt, és korlátlan piálást jelentett annak, akinek ilyen lemezjátszója volt. Pláne ha volt hozzá 15-20 rocklemeze. Apropó lemez. A bolhapiacok, mint például szombaton a Kft. udvarán, a bakelit, vagy más néven vinil-lemezek sokasága várta a zenei kincsekre vadászókat.
Azt már azért a fiatalabb generáció is tudja, hogy a hagyományos lemezek hangzása máig utánozhatatlan. Mint ahogy ezeknek a bolhapiacoknak a hangulata is utánozhatatlan: a sok kacat, összekeveredett régi-új, hasznos és haszontalan tárgy. Mindben ott egy emlék, egy üzenet.
