Seres Géza református egyházmegyei esperes szavai szerint – „megbecsülés és tisztelet helyett golyót kapott”. A Várhíd lábánál érte halálos találat a 44 éves férfit.
December 23-án 11 órakor Aradon emlékeztek a 21 éve hősi halált halt Tóth Sándorra. A hódmezővásárhelyi kamionsofőr 1989. december 23-án a vásárhelyiek segélyadományát vitte Temesvárra amikor Aradon keresztül haladva, a Várhídnál halálos lövés érte. Hódmezővásárhelyt Tóth Sándor özvegye, dr. Kószó Péter alpolgármester, valamint dr. Grezsa István képviselte a csütörtöki megemlékezésen. A kegyelet koszorúit a román forradalmárok egyik vezetője, Valentine Vojtilla mellett Bognár Levente, Arad város alpolgármestere helyezte el Tóth Sándor emlékművénél. Ünnepi beszédet mondott Dr. Grezsa István.
Mészáros Tamás, az Emlékpont Múzeum történésze feldolgozta a tragikus történetet. A kutatás fényt derített arra a tényre is, miszerint a háromgyermekes Tóth Sándorra véletlenül, sorsszerűen esett a választás: eredetileg egy másik sofőr vállalta volna a temesvári fuvart, ő azonban otthon felejtette az útlevelét. Mészáros Tamás tanulmányában idézi a konvojt kísérő Ágoston Lajost, aki az aradi kórházban azonosította Tóth Sándor holttestét: „Megtaláltam Tóth Sándornak az autóját, ami szabályosan állt a hídfeljáróban, behúzott kézifékkel, és nem lefulladt, hanem leállított motorral, tehát nem menetközben lőtték ki, az biztos. Egy, mintha derékból leadott géppisztolysorozat szemből találta volna el, hiszen három találat érte az autót: egy lent az irányítókaron, egy valahol a hűtőmaszk környékén, egy pedig fenn a szélvédőn, és ez volt az a bizonyos halálos lövés, amely Sándor életébe került. Ott vérzett el az autóban. Most is borzasztó élmény arra gondolni, hogy Tóth Sándor vérébe kellett beleülni ahhoz, hogy az autót hazahozhassam, illetve a hídról levezessem. A rakomány érintetlenül rajta volt az autón” – emlékezett vissza a kísérő.
