Egy 2000-ben történt gyilkosságsorozat részleteit tárjuk olvasóink elé.
Szeretkezés után került elő a kés
„A 2000. szeptember 24. napjától előzetes letartóztatásban lévő P. Sándor vádlott bűnös különös kegyetlenséggel, több emberen elkövetett emberölés bűntettében. Ezért a bíróság a vádlottat életfogytig tartó szabadságvesztésre, mellékbüntetésül a közügyek gyakorlásától 10 évi eltiltásra ítéli. A bíróság a vádlott feltételes szabadságra bocsátásának legkorábbi időpontját 40 évben határozza meg.”
Ezekkel a kemény szavakkal kezdődött meg az ítélethirdetés 2002. május 31-én a Békés Megyei Bíróság gyulai épületének legnagyobb tárgyalótermében. A bíróság négy, a nagyközönség számára nyilvános tárgyalási nap után hozta meg, és hirdette ki az ítéletet. Akkoriban az egész magyar sajtó pontos névvel jelölte a négyszeres gyilkost, így joggal kérdezhetik olvasóink, mi miért nem tesszük meg. Indokunk, reményeink szerint elfogadható: tekintettel vagyunk a személyiségi jogokra, leginkább a hozzátartozókéra, akik teljesen ártatlanul és nagy fájdalommal viselik a mai napig az ítélettel járó minden terhet, és nem akarjuk, hogy akár eddig számukra ismeretlen emberek is zaklassák őket. Egyébként is: nem a név, az utca, a házszám, vagy mondjuk a születési hely a fontos, hanem arra próbáljuk megadni a választ: miként lett négyszeres gyilkos egy Hódmezővásárhelyen élő polgárból.
De térjünk az ügyre, amely 2000-ben Vásárhely mellett egész Csongrád lakosságát mélyen megrázta.
P. Sándor szakmunkásképző intézetet végzett, a hódmezővásárhelyi porcelángyár öntőjeként dolgozott, és korábban többször is ütközött már a törvénnyel, igaz, nem nagy ügyekben. 1994-ben lopásért pénzbüntetést kapott, 1995-ben 3 rendbeli, társtettesként elkövetett lopás miatt 1 évre próbára bocsátották. 2000-ben bűnsegédként elkövetett magánokirat-hamisítás vétsége miatt ismét pénzbüntetésre ítélték.
Sándor 1993-ban ismerkedett meg az akkor érettségiző békéssámsoni Szilviával, egymásba szerettek, később albérletbe költöztek, és immár élettársként éltek. De kapcsolatuk korántsem volt felhőtlen. A férfi agresszivitását, ami nem egyszer durva tettlegességig fajult a lány rokonai is észrevették, és a szerelmi kapcsolat békés harmóniája is megtört. Ugyanakkor szerelmük, a két fiatal vonzódása erős köteléket jelentett a viták ellenére is, így a szakítás elmaradt. Ám 1997-ben tovább romlott a helyzet, ugyanis a lány hivatásos katona lett, a vásárhelyi Bercsényi laktanyában tejesített szolgálatot. Ettől kezdve a férfi Szilvia katonatársaira lett féltékeny, emiatt egyre gyakrabban robbant ki durva veszekedés közöttük, amelyek során nem egyszer a férfi meg is verte a lányt.
Ekkor már Szilvia azon vívódott, érdemes-e tovább fenntartani a kapcsolatot, és többször – a hozzátartozói nyomásának is engedve – megpróbált szakítani, de kemény ellenállásba ütközött. Ugyanis a férfi azzal zsarolta, ha elhagyja, őt is, családtagjait is megöli, a szerelmi együttlétekről készült fotókat pedig közszemlére teszi a lány szolgálati helyén. Mindezek ellenére Szilvia 2000 szeptemberében kísérletet tett a szakításra, és ezt Sándornak el is mondta. Annak a férfinak, akit a „heves szerelem” nem gátolt meg abban, hogy az élettársi kapcsolattal egy időben a munkahelyén, a vásárhelyi porcelángyárban összejöjjön K. Zsuzsannával, aki később a másik áldozata lett.
2000. szeptember 22-én a délutános műszak után Sándor és Zsuzsanna együtt hagyták el munkahelyüket, Vásárhely belvárosában egy bárba tértek be. Innen átsétáltak egy másik szórakozóhelyre, ahol fejenként két-két üveg sört ittak meg, majd Zsuzsanna lakásába mentek. Ide éjfél után érkeztek meg, először csak beszélgettek, majd szerelmeskedtek. Ezután a lány arra kérte a férfit, hogy aludjon nála. Hajnali 3 és 4 óra között a férfi többször is nagy erővel, ököllel arcon ütötte Zsuzsát, majd a hanyatt eső lányt azonnal kézzel fojtogatni kezdte. Ezt követően a még élő lányt a lakásban talált konyhakéssel hasba, vállon és mellkason szúrta, és legalább nyolcszor átmetszette a nyakát. Zsuzsa a helyszínen meghalt.
A férfi ezután letusolt, a halott lányra zárta az ajtót, a lakáskulcsot a szemetes kukába dobta, majd hazagyalogolt saját lakásába. Itt megpróbált aludni, de inkább csak pihent az ágyon, majd a reggel 6 órás busszal Békéssámsonra utazott. Ott Szilvia nagyszüleinek házába ment, ahol Zsuzsa együtt lakott az édesanyjával, K. Jánosnéval, valamint nagyszüleivel, id. T. Mihállyal, annak feleségével. A férfi jól ismerte a házat, hiszen korábban többször is vendégül látták itt.
Sándor úgy háromnegyed 7-kor ért a házhoz, ahol a nagyszülők a főépülettől külön álló kiskonyhában az ebédet készítették, Szilvia a szobájában pihent, édesanyja – hatalmas szerencséjére - nem volt otthon. A férfi beköszönt a nagyszülőknek, majd Szilviához kopogtatott be, aki az ágyon fekve zenét hallgatott. Beszélgetni kezdtek, később szeretkeztek. Ezután a férfi kiment az udvarra levegőzni, és itt döntötte el, hogy mindenkit megöl a házban.
