A Karácsony előtti időszaknak az év legharmonikusabb, legszebb részének kellene lennie, készülődéssel, áhítattal, közös sütés-főzéssel, fahéjillattal.
Ehelyett az év legneurotikusabb, legstresszesebb részévé vált, elég kimenni az utcára: szürke arcú, türelmetlen, nyúzott emberek tolonganak, akik persze pontosan tudják, hogy nem kéne ennek így lennie, de nem tudnak változtatni: lótnak-futnak, vásárolnak, tülekednek, kimerülnek. Vajon tényleg nem lehet másképp?
A feng shui életfilozófia is, nem csak a tárgyakról szól. Amikor szóba kerül, sokszor ez a reakció: „ja, tudom, takarítani kell”. Igen, ez igaz, de itt most nem a karácsonyi nagytakarításról szeretnék beszélni (ami egy újabb stresszfaktor), hanem a lelki rendrakásról és selejtezésről.
A pszichológiában ismeretes szó az önmegfigyelés, az introspekció. Ez nem a görcsös önellenőrzést jelenti, hanem a csendes megfigyelő, kicsit önmagunkon kívül álló nézőpontot. Ez a hozzáállás különösen nehéz időkben fontos. Az önmagát ítélkezés nélkül, pusztán csak megfigyelő ember számára egyértelművé válik, hogy mi hoz örömet, mi ad feltöltődést, mi okoz bénító szorongást, mi eredményez érzelmi túlterhelést. Mert a Karácsony nem a sok munka, a hosszú sötét éjszakák, az ajándékmizéria miatt annyira nyomasztó sokaknak, hanem az érzelmi túlterhelés miatt.
Aki érzelmileg túlterhelt, az hajlamos még többet magára pakolni az ilyen terhekből. Ez olyasmi, mint hogy nehéz megállni napi egy ciginél, vagy egyetlen pohár bornál – az egyik pohár bor fogja a következő pohár kezét, az egyik cigi fogja a következő cigi kezét… az egyik stressz fogja a következő stressz kezét. Meg kell hát szakítani ezt az ördögi körtáncot, éspedig úgy, hogy abbahagyunk valamit, ami nyomaszt, ami stresszel, ami nem ad örömet, ami pusztán függőség.
Keresd meg azokat a függőségeidet, amelyek érzelmileg túlterhelnek!
Pontosan tudod, mikről van szó!
Itt van például a népszerű közösségi oldal a facebook. Ugyan mennyi időt töltesz ismeretlen, vagy alig ismert emberek hozzászólásainak olvasásával, napjában hányszor bosszantod fel magad különféle kommenteken? És mi minden értelmesebbet csinálhatnál e helyett? (Nem a közösségi oldallal van baj, nagyon hasznos is tud lenni – hanem a függőséggel és a valódi kapcsolatok illúziójával!)
Egy másik népszerű cukrozott idegméreg a tévé. Milyen lenne az életed kevesebb tévével, sőt, netán tévézés nélkül?
Némely emberi kapcsolat is efféle idegméreg – gondolok itt az órákig panaszkodó-lemerítő barátnői telefonhívásokra, a szemrehányásokkal bombázó ismerősökre, rokonokra. Tudsz szakítani az ilyen energiavámpírkodó-vérszívó emberekkel, vagy sajnálat, bűntudat, jókislányság miatt önként odatartod a nyakadat nekik? Ki tudod kapcsolni éjjelre a mobilodat? Vagy ha szabadságra mész? Hümm?
Érzelmi túlterhelést okoz a megfelelési kényszer is: ha elhiszed, hogy Karácsony alkalmából mindenkit boldoggá kell tenned. Ha bedőlsz a médiának és a világ hipnózisának, vagyis hogy miket KELL megvásárolnod, megfőznöd, megszervezned ahhoz, hogy jó anya, apa, házigazda stb. legyél.
Próbáld ki az önmegfigyelést: vagyis, vedd észre, hogy mitől vagy függő, mi merít ki. És hagyd abba.
Nem lesz könnyű, épp a függőség természete miatt, eleinte nagyon fog hiányozni a „drog”. Lehet, hogy mindenféle elmés magyarázat fogja nehezíteni a dolgodat („a mai világban ez nélkülözhetetlen, vagy „de hiszen mindenki…”).
Mégis érdemes. Egyszercsak azt fogod észrevenni, hogy jobban és többet alszol. Több szép dolgot veszel észre a világból, színvonalasabbak lettek a – valódi – emberi kapcsolataid. Meghallod a madarakat. Megcsodálod a kirakatot vagy a vásári pultot a kényszerítő sürgetés nélkül, hogy muszáj vásárolni valamit. Egyszerűbb és kezelhetőbb lett az életed, már nem érzed úgy, hogy ezerfelé kell figyelned és összecsapnak a fejed felett a hullámok.
Sőt, esetleg van időd és energiád átélni a Karácsony lényegét: az örömöt, a Fény születésének ünnepét…
Újjászületsz!
