Rövid válaszok arra, hogy miért lehetett vér nélküli a forradalom napja, miért ehhez a naphoz ragaszkodott leginkább ünnepként a magyar társadalom.
Március 15-e egyfajta korszakhatár 19. századi históriánkban. E nap reggelén ért véget a reformkor, s az európai forradalmi hullám hatására nálunk is a tettek mezejére léptek a márciusi ifjak. A pesti forradalom kirobbantásával azonban nem új célokat tűztek ki, hanem a reformkorban következetesen végiggondolt program megvalósítását szerették volna felgyorsítani.
Jól példázza ezt forradalmi programjuk, a 12 pont, amely egy-két pont kivételével nem más, mint Kossuth Lajos március 3-án az országgyűlésen elmondott, a diétát végre a tettek mezejére szólító nevezetes felirati beszédének forradalmi kivonata. Ez pedig azt jelenti, hogy a polgári átalakulásnak 1848 tavaszára kiérlelődött egy olyan programja, amely ismert volt az ország közvéleménye előtt, s széles támogatottsággal is bírt. Tartalmában jogkiterjesztő volt, s célja a modern polgári nemzetállam alapjainak a lerakása.
1849 után március 15-e sokáig nem lehetett ünnep. A nemzet azonban - különböző nem hivatalos formában - szinte első perctől kezdve megünnepelte, megemlékezte. Ez a nap szimbolizálta ugyanis a szabadság születését, s egy olyan társadalmi egység, együttműködés megvalósulását, amelyre titokban vagy nyíltan mindig is vágyott.
