Az MTVA Duna World TV szerkesztő-riportere, Indri Gyula készített riportot B. Szabó Zoltánnal, a vasarhelyihirek.hu főszerkesztőjével. Hódmezővásárhelyen sokan ismerik, mégis ahogy fogalmaz: „nem igazán akar a kirakatban lenni.” Azt is kevesen tudják Vásárhelyen, hogy a helyi rádiózás megteremtésében évekig részt vett.

Frissítés: 2019. szeptember 3. Az öt éve készült riport egy része ma már kevésbé aktuális, a hírportál sajtóetikai elkötelezettsége azonban azóta sem változott.(a szerk.)

Négyéves a Vásárhelyi Hírek- www.vasarhelyihirek.hu. És  bár nem kerek évforduló, hogy ünnepeljenek, de egy rövid leltár azért készíthető.

Szabó Zoltán: Valóban nem ünnepelünk, nem rendezünk fényképekkel illusztrált nagy partit sem, hanem minden önfényezés nélkül csendben tesszük a dolgunkat, naponta hiteles és tartalmas cikkekkel. Az eddigiek szerint úgy tűnik, ezt értékelik a város és a régió történései iránt érdeklődő olvasóink.

Mit jelent az „értékelik” szó az Ön értelmezésében?

Sz.Z.: Nagyon sok hozzánk érkező emailt, facebook-os kommentet és statisztikai adatot jelent. Az elmúlt négy évben folyamatosan emelkedően eljutottunk a napi 2500 - 4500 -as olvasószámig, ami napi 180 ezer- 430 ezer találatot jelent. Mindezt auditált statisztikáink mutatják. Például júliusban 58 ezer 400 olvasónk, 4 millió 900 ezer találatunk volt. Egyébként ez utóbbit, vagyis a találatot nem szokták emlegetni, mert egy egyszerű szoftverrel manipulálható, ismerünk is olyan hírportált, amelyik a magas találatszámmal apellál. A nem a valóságot mutató, ilyen százezres számokkal lehet kábítani a kevésbé járatos embereket, vállalkozásokat de például a hirdetéseket megrendelő Sales House-kat a találatszám hidegen hagyja, őket mindig az olvasók száma érdekli.

Az olvasót pedig igazából a tartalom hozza vissza egy hírportál oldalaira, ezt a laikus is tudja!   

Sz.Z.: Így van! Négy évvel ezelőtt, a vásárhelyi szellemi elithez tartozók közül többen is presszionáltak, hogy hozzunk létre egy hiánypótló hírportált, amely tartalmában, megjelenésében követi a tradicionális újságírást, igényesen, Hódmezővásárhelyhez igazán méltóan.

Balról vagy jobbról jött ez az igény?

Sz.Z.: Nagyon rossz a kérdés! Az elmúlt négy év alatt senki sem kaphatta rajta a Vásárhelyi Híreket, hogy bármilyen pártot, tömörülést szolgálna ki. Már csak az elveimmel sem egyezik.

Elmondok ehhez egy közvetve kapcsolódó adalékot. 1977-től a Magyar Rádióban dolgoztam 22 évig, 1978-ban kizártak a KISZ-ből, mert sajnáltam a szabadidőmet a szócséplésekből álló gyűlésekre pazarolni és ezt meg is mondtam. A 80-as évek közepétől alapító tagja voltam a Reggeli Csúcs című műsornak, folyamatosan vívtuk az apró csatákat a dunaparti „Fehér Házzal” - a pártközponttal. A rendszerváltás után 3 évvel, 1991-ben Állami-díjat kaptam az ifjúság kultúrájáért addig végzett tevékenységemért. Azt mondták, valószínű így is van, nem cáfolom, hogy én is a rendszerváltók táborába tartozom. Ám sem azzal, sem ezzel nem dicsekszem a mai napig sem. Vásárhelyen nagyon kevesen tudják. Szóval, ez a kis adalék talán jól illusztrálja, számomra fontos az egyensúly, mert - és ezzel a város politikai tényezői is tisztában lehetnek: saját hitelességüket rontaná, ha túldimenzionáltan, elvakultan, tendenciózusan jelennének meg a róluk szóló anyagok.

Kívülállóként beleolvasva a hírportálba, erősen érezhető a lokálpatriotizmus. A Vásárhelyi Hírek kapott már a várostól, illetve szervezetektől valamilyen elismerést?

Sz.Z.: Sok köszönő levélen kívül, nem. De mi akkor sem tennénk ki a falra a különböző dicsérő okleveleket és vállveregetős kitüntetéseket, ha kapnánk. Igaz nem is tolongunk érte. Az újságírás alapelve, hogy művelője a háttérben marad, közvetíti az információt, mindenki számára közérthető formába önti a szakma írott és íratlan szabályai szerint. A vállveregetés igényét meghagyjuk a bizonyítási kényszerben szenvedőknek.

Az elismertséget is másképpen értelmezzük, számunkra az a dicséret, amikor sok anyag fut be, azzal az igénnyel, hogy jelentessük meg. Az MTI hírek, vagy közlemények kivételével, a kapott anyagokat mi minden esetben kiegészítjük, utánajárunk, bővebb tartalommal, esetleg még több képpel jelentetjük meg. Vagyis szintén elvi kérdés, ne helyettünk írják meg a cikket! „No control/copy!” Vagyis nincs bemásolás. Persze ettől függetlenül szinte minden városi, és sok regionális eseményen ott vagyunk, tájékoztatunk, tudósítunk. Naponta dolgozunk fel a vásárhelyieket közvetlenül, vagy közvetve érintő témákat.

A hírportálon folyamatosan látni a felhívást újságíró gyakornokok részére. Ezek szerint látnak ebben fantáziát?

Sz.Z.: Nagyon is! Az elmúlt években folyamatosan jelentkeztek gyakornokok, főként egyetemisták, akik a sajtó valamilyen formája felé kacsintgatnak. Személy szerint számomra fontos a tehetséggondozás. Egy ideje fotós gyakornokok is járnak hozzánk, számukra például remek szakmai fejlődést fog jelenteni a nemrég alakult vásárhelyi Lucien Hervé Kameraklub, amelynek Dömötör Mihály fotóművész mellett én voltam a másik ötletgazdája. Látjuk, hogy jönnek a lelkes fiatalok, sokszor a magukat remekül menedzselő gyorstalpaló iskolákból, aztán kiderül, hogy van, ahol még a sajtóműfajokat sem tanítják meg. Igaz, a vélhetően alacsony bérezés miatt, az őket alkalmazó egy-egy helyi sajtót látva, kiderül mennyire nincs szókincse a mai fiataloknak, nem olvasottak, tájékozatlanok. Ez persze idővel mind pótolható, aminek a kulcsa az egymást segítő műhelymunka, szellemi építkezés. Ez jellemzi a szerkesztőségünket.      

Ismerve a hírportálok életét, ha az adott település önkormányzata nem nyúl a helyi média hóna alá, nehezen él meg. Ez a Vásárhelyi Híreknél hogy van?

Sz.Z.: Vannak önkormányzatok, amelyek nem törődnek egy helyi sajtó olvasottsági adataival, népszerűségével, hanem valami sajátos elv szerint, a statisztikai adatokat figyelmen kívül hagyva nyitják meg bukszájukat, amiben persze például a lakosság helyi adója van.

A Vásárhelyi Hírek soha nem kért és nem kapott támogatást, saját büdzséből gazdálkodunk. Oldalainkon Sales House-ok bérelnek hirdetési felületeket. Több lábon állunk, a sajtóban, kommunikációban sokféle tevékenységet folytatunk. Ez a szakma nem a meggazdagodásról szól. Sokkal inkább az alkotás öröméről.

(Az MTVA Duna World engedélyével)