„Hány évet vállalnak még?” – kérdezte Rákosi Mátyás a tiszteletére rendezett operaházi ünnepség előtt Rusznyák Istvántól, a Magyar Tudományos Akadémia elnökétől. Az akkor hatvan éves „boltozatos homlokú” vezért kezelő orvosbizottság vezetője 120 évet jósolt neki.
Ha Rusznák elvtárs valóban Rákosi „veséjébe látott volna”, a személyi kultusz legfőbb hazai megtestesítője ma, március 9-én ünnepelné a kétszer hatvanat. Az 1952. évi születésnapi parádét azonban nem volt módja megismétel(tet)ni. Igaz 80. születésnapját majdnem megérte, de bukott diktátorként, szovjetunióbeli száműzetésben fejezte be földi létét.
„Éljen sokáig a magyarok vezére!”
„Lenin és Sztálin legjobb magyar tanítványának” hatvanadik születésnapjára gőzerővel készült hazai politikai élet. Mint az élet minden területén, itt is a szovjet példát másolták: ezúttal a „népek atyjának” 1949. decemberi dicsőítése szolgált mintául. A Rákosit övező országos események elég közismertek – „irodalmi” művek, kiadványok, életrajzi munkák, munkaversenyek és „keresztelők” kötődtek a vezér szülinapjához –, inkább érdemes felütni a hat évtizeddel ezelőtti újságot.
Mit írt e jeles nap kapcsán a helyi sajtó?
Az MDP Csongrád Megyei pártbizottságának lapja, a Viharsarok hatalmas Rákosi portréval a címlapján jelent meg 1952. március 9-én. A nagyvezért istenítő bókoktól és a „szeretet olthatatlan lángjától” csöpögött az újság nyolc oldalából héten. Természetesen főhelyen szerepelt az operaházi díszelőadásról szóló tudósítás, valamint a hivatalos központ híradások, közte Gerő Ernő és a külföldi pártdelegációk köszöntői.
Már hónapok óta Rákosi „meglepi partijára” készültek az újság hasábjain: 1952. januárjától kezdődően jelentek Rákosi Mátyást dicsőítő cikkek, valamint ahogyan a nőnapi számban fogalmaztak „Soha nem tapasztalt lelkesedéssel készültek megyénk dolgozói Rákosi elvtárs születésnapjára”. Amit Rákosi tiszteletére vállaltak, azt becsülettel teljesítették – sőt, sokszorosan túlteljesítették azokat! Vásárhelyen a Mérleggyár dolgozói 200 db gyorsmérleg torony és 40 burkolat dukkózását vállalták be az előírt nyolc napos munka helyett hat nap alatt. Az erőltetett iparosítási hullám szellemében az alföldi városba telepített gyár élen járt a munkaversenyben: a márciusi terv kétharmadát már 5-ére teljesítették. Arról viszont nem szól a fáma, hogy ezért kaptak e a dolgozók extra jutatást vagy szabadságot.
De nemcsak munkavállalásokkal, hanem új technológiákkal is kedveskedett Sztálin legjobb tanítványának a nép. A vásárhelykutasi Gyapotkutató Intézet egy olyan újítással rukkolt elő, amivel még egyszerűsödhetett és olcsóbbá válthatott a gyapot betakarítása.
Rákosi elvtárs felé száll a dal
„Zúg a motor, lendül jó kedvel a munka/Dolgozók tanulók készülnek e napra.” – fogalmazza meg az „ünnep” előkészületeit Juhász Irén, a vásárhelyi tanítóképző II/A. osztályos tanulója, aki – sok száz iskolás pajtásához hasonlóan – verssel kedveskedett Rákosinak. A Viharsarok ünnepi számából megtudhatjuk azt is, hogy a megyében központi ünnepség csak Hódmezővásárhelyen volt. A város lakosai a rendőrzenekar ébresztőjére kelhettek vasárnap reggel. A „jeles nap” délelőttjén Béres Tibor, az Országos Testnevelési és Sportbizottság osztályvezetője szovjet sportélményeiről számolt be, este pedig a díszelőadás volt a Béke Szálló (a mai Fekete Sas) nagytermében.
Hogy az élet azért mégsem csak Rákosi Mátyás körül forgott, azt jelzik az újság utolsó oldalának hírei: a vasárnapi focimeccseket mind a megyei mind a városi bajnokságban megrendezték. A mozikban is volt több vetítés is volt, igaz a szovjet film ünnepe jegyében: a Béke (az egykori Korzó) Mozi műsorán a Vidám vetélkedő, míg az Ötéves terv moziban (a Lánc utcai Mozaik Kamaraterem) a Tell Vilmos szerepelt.
