Az avar hadsereg fegyverzetét és harcmodorát ismertető, a „barbár” lovasíjjászat kizárólagosságát megcáfoló esttel zárul szerdán a Tornyai János Múzeum Korok, kultúrák, lelőhelyek régészeti sorozatának téli szemesztere.

Dr. Pintér-Nagy Katalin, a Szegedi Egyetem Régészeti Tanszékének adjunktusa az írott forrásokat a képi ábrázolássokkal és a régészeti eredményekkel összegzi és mutatja be előadásában február 22-én 17 órakor a Tornyaiban.

A nomád népek harcmodora kapcsán a történetírók többsége – a meghatározó és újdonságszámba menő lovasíjjászok miatt ‑ elsősorban a könnyűfegyverzetű lovasság jelentőségét emelte ki. A Kárpát-medencében 567-ben megjelent avarokról több mint kéttucatnyi korabeli írott forrás áll rendelkezésre, de az Avar Kaganátus két és fél évszázadot felölelő, egyes korszakairól csupán elvétve ismert néhány adat a közép-ázsiai eredetű nép harcmodoráról. Ezen ismereteket áttanulmányozva és összefoglalva Pintér-Nagy Katalin megállapítja, hogy nem a könnyűfegyverzetű lovasság volt a kizárólagos az avarok hadi repertoárjában, hanem harcmodorukban megfigyelhető volt a nehézfegyverzetű lovasság, a gyalogság és az ostromtechnika is, amelyeket vegyesen, az adott hadicselekménytől függően alkalmaztak. Fegyvereikben az avarok szintén széles repertoárból merítettek, amelyeket – a pányva, a parittya és a lovak vértezetének kivételével – a régészeti leletek is alátámasztják. Ez utóbbiakból pontos információ nyerhető a fegyverek szerkezetéről, felépítéséről, típusairól, és rekonstruálhatóvá is válnak az egykori íjak, nyilak, lándzsák, az ütő-, vágó- és sújtófegyverek.

A Nemzeti Kulturális Alap támogatásával megvalósuló 2022-2023. évi Korok, kultúrák, lelőhelyek sorozaton elhangzott előadások anyagát hamarosan egy több mint száz oldalas tanulmánykötetben ismerhetik meg a középkor története és régészeti eredményei iránt érdeklődők.