A középkori Körtvélyes falu emlékére május 15-én 10 órakor emlékoszlopot avatnak a volt Csendőr laktanyánál (a Körtvélyesi gátőrház mellett)
05. 14. Frissítve! A Körtvélyesi emlékoszlop avató az időjárásra való tekintettel elmarad. Az avató ünnepség új időpontja május 29. 10 óra
A budapesti székhelyű Elpusztult és a Pusztuló Magyar Falvakért Egyesület a XVII. század végéig az ország területén elpusztult falvak emlékével és a XVIII. század végi népességszámhoz képest 50 %-nál nagyobb mértékben fogyó falvak sorsával foglalkozik. Az Egyesület feladatainak tekinti, hogy az elpusztult falut mint Kulturális Örökségünket a területileg illetékes Önkormányzat útján szervezendő megemlékezés keretében táblával, emlékoszloppal jelöljék meg.
Az Egyesület másik fontos feladata a pusztuló falvak demográfiai látleletének elkészítése és bemutatása.
Az egyesületnek a jelentős számú budapesti és dunántúli tagjai mellett hódmezővásárhelyi is van, Dr. Kruzslicz István Gábor személyében, aki a vásárhelyi Levéltár igazgatója volt nyugdíjazásáig. Az egyesület elnöke Dr. Blazovich László, a Tudományos Akadémia rendes tagja, a Csongrád Megyei Levéltár nyugalmazott igazgatója.
Mint ismeretes csupán a Dunántúlon 2.300-nál több elpusztult faluról van azonosított adat, de hasonló nagyságrendű az Alföldön eltűnt települések száma is. Elnevezésük már csak néhánynak maradt fenn dűlő, vagy határrész elnevezésben.
Hódmezővásárhely környékén nem a csütörtökön állítandó emlékoszlop lesz az első. Elpusztult és a Pusztuló Magyar Falvakért Egyesület 2005-ben Szentkirály, 2009-ben Barc és Solt, 2011-ben Mindszent – Apor elpusztult falvainak állított emléket. Ezek sora folytatódik május 15-én 10 órakor a Körtvélyes falu emlékét őrző tábla avatásával. Ezen részt vesz és beszédet mond Almási István polgármester és prof. Dr. Blazovich László elnök.
Körtvélyes története
Hódmezővásárhelytől nyugatra a Tisza mellett, Mártélytól délre található. A régészek főleg Árpád-kori cseréptöredéket találtak.
A helynév a régi magyar körtvély „körte” növénynév-s melléknévképzős származék. Olyan területet jelölt, amelyet benőtt a vadkörtefa. A középkorban a Tisza mindkét oldalán feküdt, a szabályozás után került a bal partra. Anonymus szerint a Salán vezér feletti diadal után a magyarok addig a mocsárig mentek, amelyet Körtvély-tónak mondanak. Árpád azt a helyet Ondnak, Ete apjának adta a Körtvély-tótól Alpár homokjáig. A halastavat Álmos herceg a dömösi egyháznak juttatta, amely adományt II. Béla király 1138-ban megerősített. A későbbiekben sokszor volt tulajdonlási vita e terület felett 1450-ben Hunyadi Jánosnak a vásárhelyi uradalomba iktatásakor említették nevét Körtvélyesnek is mint a Szeri Pósafi család királyra szállt öröksége. A Zeleméri család is birtokos volt a XV. század végén Körtvélyesen.1501-ben Bizeri János a birtokos, ő Gibárti Keserű István alnádornak adta el 100 forintért. 1561-ben Körtvélyesen 24 porta volt. A lakosok magyar nemzetiségűek voltak. Körtvélyes a 15 éves háború során pusztult el, és nem telepítették újra.
Forrás: A Körös-Tisza-Maros-köz Települései a Középkorban Dél-Alföldi Évszázadok 9. 1996
(Képünkön Barc és Solt, valamint Szentkirály emlékére állított oszlopok)
