Egy szemtanú: "El is érkezett az idő, s reggeli fél hatkor a négy golyóra ítélt a kirendelt katonaság közé vezettetik, s a gyászmenet kezdetét veszi; megindultunk tehát: Schweidelt vezette Bardócz, Kiss Ernőt Marchot, Dessewffyt Baló s én Lázárt. Mentünk karonfogvást, lassú léptekkel a vár hátulsó kapuja felé, egyszer a sáncok közé bekanyarodánk, s ott megállapodtunk, mi bevégzők velük egyetemben a közös imát, s következett az ítélet fölolvasása, reá pedig a kegyetlen végrehajtás... Rögtön elébük lépett tizenkét gyalog katona töltött fegyverrel - egyre-egyre három volt számítva -, s midőn célzó állásba helyezték magukat, mi pár lépésnyire oldalvást félrevonultunk. Erre a parancsnok kardjával jelt adott, melyre a tizenkét fegyver egyszerre durrant; a fegyverek e durranására hárman rögtön élettelenül dűltek le. Kiss Ernő mozdulatlanul térdelve maradt, mert csak vállát fúrta keresztül egy golyó, elébe állott tehát három gyalog közkatona, s elsütve fegyvereiket ezek olták ki életét" - írja Vinkler, és az aradi minorita rendház naplójában Sujánszky szavai nyomán ezt teszik még hozzá "A három áldozat arcra borulva, Kiss Ernő hátrabukva feküdt a sánc árkában a nap lementéig. Kiss Ernőt a lövések közelről érték, bőrébe fúródott a lőpor, s a füst befeketítette arcát."
Ezután került sor a kilenc akasztófára ítélt tábornokra. "Ama rémes oct. 6-ának reggeli hat órája volt. Menni kellett, karján vezettem, és mentünk; a Grófon kívül még nyolc áldozat, mind hősök voltak ... Egy óranegyedet tartott a menet, s talán többet is... Annyi hetek óta először lengette a reggeli szellő a Grófnak szőke ifjú fürtjeit; keserű, sóvár epedéssel nézett körül a világ minden tájai felé, és mondá mély sóhajjal: Ah, mily kedves az Istennek szabad levegője!" - írja Baló Leiningennének.
"Schückl, az aradi foglyok szerint a legrosszindulatúbb hadbíró százados helyettesítette, ő állította ki a hóhérnak az akasztásokról szóló bizonyítványokat (nem felejtve le róluk a hatkrajcáros illetékbélyegzőt), és ő vezette rá, mint szemtanú, a haditörvényszéki ítéletekre a végrehajtási záradékot: "Végrehajtva 1849. október 6-án, reggel hat órakor." Ernst sem volt azonban tétlen: nekiült, és megírta 1306/t számú jelentését Haynaunak:
"Folyó hó 1-i, 41. eln. sz. magas parancsának mindenben eleget téve legmélyebb tisztelettel felterjesztem nagyméltóságodnak a végrehajtási záradékkal ellátott haditörvényszéki ítéleteket, azzal a legalázatosabb megjegyzéssel, hogy Kiss, Vécsey, Aulich+, Török, Láhner, Schweidel, Poeltenberg, Nagysándor, Knezić, Leiningen, Dessewffy, Damjanich és Lázár vádlottakon a halálbüntetést ma hajnalban végrehajtották, és az elítéltek közszemlére való kitétele a törvény előírása szerint a mai nap megtörténik."
Eredeti tanúvallomások és feljegyzések az AZ ARADI VÉRTANÚK című kötetből
Válogatta, szerkesztette, az előszót és a jegyzeteket írta Katona Tamás
Megjelent 2001-ben a Neumann Kht. gondozásában
