1973. március 3-án írták alá a veszélyeztetett állat- és növényfajok nemzetközi kereskedelmét szabályozó washingtoni egyezményt (Convention on International Trade in Endangered Species of Wild Fauna and Flora – CITES).
Eredetileg 21 ország vett részt a washingtoni egyezményben, de azóta a világ csaknem minden országa aláírta, így ma már 183 a részes felek száma, ide értve az Európai Uniót is. Magyarország 1985-ben csatlakozott az egyezményhez, elsőként az egykori vasfüggönytől keletre eső európai országok közül.
A washingtoni egyezményről
A washingtoni egyezmény alapgondolata, hogy az illegális kereskedelem által veszélyeztetett fajok védelméhez nem elegendő az élőhelyen, a kibocsátó országokban intézkedéseket tenni, hanem a tranzit országokban, illetve a felvevőpiacokon is szigorú szabályozás alatt kell tartani a szóban forgó állatok és növények, illetve a belőlük készült termékek kereskedelmet. Az egyezménnyel kapcsolatos intézkedések komoly eredményeket hoztak például az elefántok, az orrszarvúak, a cetek, a főemlősök, a nagymacskák, a papagájok, illetve számos hüllő és trópusi növényfaj védelmében is.
A washingtoni egyezmény listájára eddig mintegy 36 ezer, a nemzetközi kereskedelemben érintett állat- és növényfaj került fel. Az úgynevezett első függelékes fajok (számuk jelenleg 1003) már a kipusztulás szélére kerültek, ezért a legszigorúbb védelem alatt állnak, s az egyezmény tiltja a velük való kereskedelmet. A második függelékben szereplő fajok (34.596 van belőlük) ugyancsak veszélyeztetettek, de állományuk nincs kritikus helyzetben, ezért az egyezmény alapján bizonyos feltételek mellett és megfelelő engedéllyel kereskedelmi forgalomba kerülhetnek. A harmadik függelékben azok a fajok szerepelnek (szám szerint 202), amelyeknek egy adott országban élő állománya számít fenyegetettnek, és a védelmükhöz nemzetközi összefogásra van szükség. Az egyes függelékekben szereplő fajok élő egyedeinek, illetve a belőlük készült termékek forgalomba-hozatalához, illetve az országhatárokon való átszállításához az illetékes természetvédelemi hatóságok által kiállított ún. CITES engedélyre van szükség.
Például volt év, amikor a nagymacskákra fókuszáltak
A macskafélék családjába (Felidae) a tudomány jelenlegi állása szerint 40, illetve 41 faj tartozik (attól függően, hogy a házi macskát és vad ősét, a vadmacskát külön fajnak tekintjük-e). E fajok közül általában az oroszlánt, a tigrist, a jaguárt, a leopárdot, a hópárducot, a ködfoltos párducot és a szunda ködfoltos párducot szoktak nagymacskaként emlegetni.
A különféle nagymacskák veszélyeztetettségének mértékét – ahogy minden más fajét is – a Nemzetközi Természetvédelmi Unió (IUCN) által kidolgozott kategóriarendszer fokozatai szerint szokták értékelni. Az IUCN kategóriái – a nemzetközi gyakorlatban szinte kódként használt angol rövidítésükkel együtt – a következők: kihalt (EX), vadonban kihalt (EW), kritikusan veszélyeztetett (CR), veszélyeztetett (EN), sebezhető (VU), mérsékelten fenyegetett (NT), illetve nem fenyegetett (LC). Az értékelési rendszer kategóriái szerint a tigris veszélyeztetettnek, az oroszlán, a leopárd, a ködfoltos és a szunda ködfoltos párduc sebezhetőnek, a jaguár pedig mérsékelten fenyegetettnek számít. A hópárducot korábban a veszélyeztetett kategóriába sorolták, ám épp a védelmi intézkedéseknek köszönhetően az utóbbi időszakban mérséklődött a faj egyedszámának csökkenése, így természetvédelmi státuszát a tavalyi évben sebezhetővé minősítették át.
A nagymacskák fennmaradását fenyegető tényezők közül a természetes élőhelyek pusztulása, illetve átalakulása mellett az orvvadászat a legjelentősebb. Az állatokat nemcsak értékes és látványos bundájuk miatt vadásszák, hanem egyéb termékeket is készítenek belőlük. A hagyományos távol-keleti gyógyászatban mindenekelőtt a tigris különféle testrészeinek tulajdonítanak gyógyhatást.
A hiedelem szerint a tigris húsa emésztőszervi panaszok, illetve malária kezelésére, vére a szervezet egészségének, sőt, az akaratnak a megerősítésére, zsírja a haj növekedésének serkentésére, szemgolyója az epilepszia orvoslására, epéje görcsoldóként, porrá őrölt bajusza pedig a fogfájás csillapítására alkalmas. Sőt, a hagyomány úgy tartja, hogy a tigris agyával még az emberi hiúság és lustaság is kezelhető. Bár a korszerű orvostudomány természetesen nem igazolta ezeket a vélekedéseket, a bennük való hit olyan erős, hogy a tigris különféle testrészeiből készült termékekre ma is nagy a kereslet a feketepiacon, s emiatt az orvvadászok jelentős számú állatot pusztítanak el.
