Az 1956-os forradalom és szabadságharc évfordulóján, Hódmezővásárhelyen az ünnepi megemlékezés 9 óra 30 perckor a Kossuth téren zászlófelvonással kezdődött.

 

Fotó: VH

 

 

Ezt követően a megemlékezés résztvevői a Magyar Honvédség 5. Bocskai István Lövészdandár Hódmezővásárhelyi Helyőrségi Zenekarával az élen, az Oldalkosár utcán át, a Nagy Imre Sétányra vonultak, ahol 10 órakor Dr. Kovács László önkormányzati képviselő mondott ünnepi beszédet.

 

Beszédét egy visszaemlékezéssel kezdte: "Amikor néhány évvel ezelőtt itt az örökmécses előtt ’56-os emlékbeszédet mondhattam, azt gondoltam Márai: „Mennyből az angyal”-jának kezébe kapaszkodva, mindent elmondtam.Bevallom, tévedtem. Az 1956-os forradalomról és szabadságharcról, soha senki nem tud mindent elmondani. Senki nem tud úgy megemlékezni, hogy mint a mellkason lőtt forradalmárok sebéből a vér, ne buzogjanak fel és ne buggyanjanak ki a dicsőség, a hála vagy a kegyelet újabb és újabb szavai. Általában nincsenek gondjaim a szavakkal, mondatokkal, mégis szégyenérzetem volt amiatt a szokatlan érzés miatt, amikor ezt a beszédet fogalmaztam, papírra vetettem, hogy valami megfoghatatlan érzés, egy béklyó köti gondolataimat, nyelvemet és a sorokat szántó tollat a kezemben. Azt hittem, hogy e dadogás érzés az események és a hősök, a mártírok iránti tisztelet, megilletődöttség, csupán engem kerített hatalmába, de mikor a forrásművek között tallózva Demeter Imre: „Az első noteszlapokból” című megemlékezésének első sorai szemembe tűntek, megnyugodtam. Az idézet imígyen szól: „Most már talán tudok beszélni barátaim. Hangom már nem akadozik, szavam nem fúl sírásba,…”

Kovács László ünnepi beszédében arról is szólt, hogy elég idős és tapasztalt ahhoz, hogy tudja, másként emlékezik és ünnepli ’56-ot az, aki átélte, aktív résztvevője volt mint forradalmár, vagy éppen a diktatúra fogaskereke, kegyeltje, az idegen megszálló hatalmak vazallusa, bérence, lakája, vagy éppen ezek üldözöttje, megnyomorítottja, esetleg csupán a pár napos szabadság levegőjétől megmámorosodott egyszerű passzív szimpatizánsa a forradalom csodálatos napjainak és megint másként, aki koránál fogva csak tanult, olvasott vagy hallott róla.

A forradalom kitörésének történelmi megvilágítása után az önkormányzati képviselő a mai életérzésekről is beszélt: "Ismerőseim, barátaim közül némelyek a nemzeti ünnepeinknek csak az eseménynaptárát, annak imamalomszerű forgatását tudják elviselni. A kiváltó okokra, bonyolultabb összefüggések és befolyásoló körülmények elemzésére már nincs befogadó készségük. Az pedig végképp feldühíti őket, ha nemzeti ünnepeinek dicsőséges vagy éppen gyászos eseményei közül a mának szóló üzenetet igyekszik a szónok kiemelni, elemezni. A tegnap kommunistái-liberálisai oly sokszor, oly szívesen emlegették Illyés Gyula „Egy mondat a zsarnokságról” versének azt a sorát, mely így hangzik:  „Hol zsarnokság van, mindenki szem a láncban.” Azt akarták hajánál fogva előráncigálva ezzel bizonyítani, hogy a kortárs, ha úgy tetszik a társutas halandó ugyanolyan bűnrészese a diktatúrának, mint maga a diktátor, vagy vérbírói, hóhérai, körömletépői és ideológusai, hiszen ha te felebarátom nem akkor élsz, úgy ezeknek módjuk sem lett volna téged megnyomorítani, félholtra verni, felakasztani. Ha nem téged ütöttek, akasztottak, akkor passzív közreműködő voltál. Pedig Nagy Gáspár: „A fiú naplójából” című versében leírja „…nem tudom még hogyan viselem tartósan a szégyent, hogy együtt néztük ugyanazt az eget, folyót, hangyafészket”

Kovács Sándor ünnepi beszédének végén azt mondta: "Hogy ne okozzak csalódást barátaimnak, hadd fejezzem be ezt a beszédet Dallos Sándor 1956. november 2-án kelt „Budapesti levél” című mának szóló üzenet-töredékével: „- Vigyázzunk, mi a bukott vagy a fél forradalmak népe voltunk. Dicsően tudtunk harcolni, dicsően tudtunk meghalni is, de a termést még sohase tudtuk félig sem betakarítani!

Hát meg kell újulnunk…. olyan forradalmárokká, akik nemcsak dicsően harcolnak és dicsően esnek el, hanem okosan s józan fejjel végig jelen vannak a cselekvésekben, s az eredményeket nehogy megint ellopják tőlünk, elhazudják, elpolitizálják. Vigyázzatok, ébren kell lennünk s a legkisebb eredményre is úgy vigyázzunk, mint a szemünk világára.”

Azt már csak magam teszem hozzá, hogy közelednek a jövő évi választások. Vigyázzunk testvéreim mert „alacsonyan repülnek az ál videofelvételek”.  fejezte be ünnepi beszédét Kovács László önkormányzati képviselő.