A betelepültek között sokan nem szeretik a nyelvjárást, mégsem kell félni annak gyors eltűnésétől. Az ö-zés Hódmezővásárhelyen is él, sőt sokkal erősebb mint máshol.

Eltűnik-e vagy terjedőben van az ö-zés a szegediek/hódmezővásárhelyiek nyelvhasználatában? – firtatja egy néhány éve végzett kutatás.

"Mekögőnek titulálták a „napfény városának” polgárai azokat, akik a helyi hagyományokra fittyet hányva nem ö-zve beszéltek, a városba betelepülteket pedig csak gyüttmöntnek nevezték" – derül ki Bálint Sándor néprajzkutató fél évszázaddal ezelőtti lejegyzéseiből.

A Szegedi Tudományegyetem magyar nyelvészeti tanszékének munkatársai néhány éve közösen végeztek egy felmérést.  Míg egy hagyományos dialektológiai kutatás során főként idősebb nyelvjárási beszélőkkel készítenek interjúkat, ebből a szempontból is újszerűen dolgoztak: beszélgetőpartnereiket a 13–16 évesek, a középkorosztály és a 60 év felettiek köréből is válogatták, 3000 főt. Bár a nyelvjárást használók többnyire helyzettől függően váltogatják a köznyelvies és a szögedies beszédstílust (utóbbit gyakrabban használják a családban, baráti körben, mint iskolában, munkahelyen vagy a hivatalokban), nem árt mindenkinek ismernie valamennyire a tájnyelvet.

Megállapítható, hogy Hódmezővásárhelyen is él, sőt sokkal erősebb az ö-zés, de azt nem lehet tudni hányan használják.

Megőrzése pedig fontos. Ezt tartja szem előtt a Wass Albert Irodalompártoló Egyesület, amely idén már hatodik alkalommal hirdeti meg Ő-zősök pályázatát.

Június 13-án a Hódmezővásárhelyi Levéltár (Bajcsy-Zsilinszky u. 25.) előadótermében 17 órától kezdődő Őz-ŐSök tanálkozóján, a pályázati eredmények mellett, a pályázóknak és az érdeklődőknek bemutatják a beérkezett pályaművekből készült hangfelvételeket is.