Különleges árverést tartottak tegnap Budapesten, amelynek az egyik sztárja egy kis embert formázó hódmezővásárhelyi kerámia butella volt. Hat számjegyű összeget ér.
Galériánkban az árverésen 1 millió forint összértéken elkelt XIX. századi hódmezővásárhelyi kerámiák láthatók!
A néprajzi árveréseknek nagy hagyománya van a budapesti Nagyházi galéria életében, hiszen korábban teljes gyűjtemények - Batári Ferenc, Dési László, Horváth János, Kékedi Árpád, Rolkó István, Weil József és Zádor Anna - kerültek kalapács alá, valamint a galéria nemrég elhunyt tulajdonosa Nagyházi Csaba is jelentős néprajzi anyagot hozott létre.
"Kertész Sándor gyűjteményének az az igazi értéke, hogy a használati tárgyak szépségét felismerve gyűjtötte a Kárpát medence népi kultúrájának emlékeit. Az árverésre kerülő tárgyak felölelik a népi kultúra teljes területét.” mondta Csupor István a Néprajzi Múzeum főmuzeológusa.
A néprajzi anyag Kertész Sándor négy évtizedes gyűjtőmunkájának eredménye, a nagy odafigyeléssel összerakott kollekció tárgyain az a XIX. századi igényesség érződik, hogy ne csak kiszolgáljanak akár több nemzedéket, de játékosság, szeretet és szépség is sugározzon belőlük, hallhattuk a szakembertől.
A tételek között több olyan különlegesség akadt, amiről elsőre nehéz volt megmondani, mire szolgált. Ugyancsak figyelemre méltók voltak a széles gyűjtőkörnek örvendő butellák: a Szeged, Hódmezővásárhely, Szentes, Mezőtúr, Mezőcsát környékéről származó mázas, feliratos cserépedények 18 ezertől 48 ezerig terjedő árakon indultak.
A néprajzi anyag árverésén megtelt az aukciósház. Egymással versenyezve vásároltak a téma gyűjtői, alkalmi érdeklődők és sok kereskedő is ringbe szállt. Érthetően, hiszen különleges kollekciót árvereztek. A több mint ötszáz tétel a népi tárgyi kultúra teljes területét felölelte. Kertész Sándor, aki maga is kereskedő, a Kárpát-medence teljes területéről gyűjtött, és minden műfajban a legjobb darabok tucatjait szerezte meg.
A legsűrűbb licitek a mázas cserepekért folytak. Ezeknek a tárgyaknak sok gyűjtője van, így az alföldi, erdélyi, felvidéki tálak, tányérok, fazekak, bokályok, butellák szinte kivétel nélkül gazdára találtak. Egy 1803-as szászkézdi, sgraffitós tányérért, jóllehet sérült volt, 120 ezer forintot adtak.
Egy, a XIX. század közepéről való, férfialakot formázó hódmezővásárhelyi butella 95 ezerről indult, végül 340 ezer forintot ért meg valakinek, míg egy mezőcsáti pásztor formájú butella 280 ezer forintért kelt el.
"Ezek a tárgyak a múltról mesélnek, egy olyan múltról, amelyről ma jórészt nem tudunk semmit, vagy egy olyan nosztalgikus és idillikus képet látunk csak belőle, amely nem igaz" - összegezte a főigazgató.
