Augusztus 20-án az ünnepségsorozat részeként díszközgyűlést tartottak, amelyen kitüntetéseket, díjakat adományoztak olyan személyiségeknek, akiknek a közéletben, a hazai kulturális, művészeti életben kiemelkedő a munkásságuk és ezzel Hódmezővásárhely hírnevét öregbítik.
Hódmezővásárhely Díszpolgára címet kapott Lelkes István festőművész-tanár.
Nemcsak Hódmezővásárhelyen, hanem az országban, az utolsó polihisztorok egyike a 82 éves Lelkes István. Fest, ír, fotózik, hangszeren játszik, freskókat restaurál, videókat készít, a hódmezővásárhelyi lovassport egyik alapítója. Ma is tele van tervekkel, párhuzamosan több művön is dolgozik.
Festészetében a realista hagyományok folytatója. Témavilága az alföldi tájhoz, a tanyák világához kötődik. Elismert lovasképfestő. Alkotott enteriőröket, tájképeket, portrékat és figurális jeleneteket is. Olajtemperán kívül pasztellel, krétával dolgozik. Jelentékeny illusztrátori, grafikusi tevékenysége mellett dolgozott freskórestaurátorként, valamint környezeti arculattervek készítésével és díszlettervezéssel is foglalkozott.
Hódmezővásárhely Posztumusz Díszpolgára címet kapott Farkas Ferenc tanár.
Sokrétű tevékenység jellemezte pályafutását. Például 1963-tól felnőttoktatási tagozatvezető volt, 1990 és 94 között Hódmezővásárhely Megyei Jogú Város Önkormányzati képviselője, a Művelődési, Vallási és Oktatási Bizottság elnöke volt.
Tagja volt a Magyar Néprajzi Társaságnak, a Tabáni Kertbarát Körnek, a Városi Vegyeskarnak, a Magyar-Kárpátalja Baráti Társaságnak. Alapító tagja volt a Magyar-Litván Baráti Társaságnak, valamint a Szeremlei Társaságnak.
1980-ban megkapta az Oktatásügy Kiváló Dolgozója címet, 1986-ban a Pro Urbe Hódmezővásárhelyért kitüntetést a Vegyeskar tagjaként.
1990-ben Farkas Ferenc gimnáziumi tanár létrehozta a Bethlen Bibliotéka Alapítványt könyvtárfejlesztési célokra.
Élete során tucatnyi egyháztörténeti, helytörténeti munkáját publikálták. Ezer szállal kötődött iskolájához, több évtizeden át a Bethlen Gábor Gimnázium Évkönyveinek állandó gondozója volt. Lokálpatrióta, önkéntesen ismeretterjesztő kirándulások szervezője. Tavaly hunyt el.
Pro Urbe díjat kapott Hézső Ferenc festőművész
A Munkácsy-díjas festőművész ezer szállal kötődik Hódmezővásárhely városához. Itt született 1938. január 
26-án, itt nőtt fel, itt él és alkot.
Tanári munkájának kiemelkedő időszaka a Bethlen Gábor Gimnáziumban eltöltött 10 év. Lehetőséget kapott kísérleti jellegű oktatási módszerek bevezetésére, melyek alkalmazása kiegyensúlyozott, inspiráló légkört jelentett tanár és diák együttműködésében. Meghatározó volt irányító munkája a szegedi Juhász Gyula Tanárképző Főiskola Rajz-művészettörténeti Tanszékén is, ahol tanszékvezető tanárként, majd a főiskola főigazgató-helyetteseként, tapasztalatainak átadásával, emberségével, szakmai gyakorlatával, az ismeretek átadásával, egy tudatos világkép kialakításával, a személyiségük felépítésével számos hallgatót segített.
Számtalan egyéni és csoportos kiállítás fűződik a nevéhez. Az Őszi Tárlatokon túl más itthoni és külföldi városok kiállításainak is résztvevője, ezzel is ráirányítva a figyelmet Hódmezővásárhely művészeti életére.
Ma is - túl a 80. életévén - folyamatosan jelen van a város szellemi életében. Önálló kiállításaival, közös bemutatókkal, tárlatvezetésekkel, kiállítások megnyitásával, rajzok zsűrizésével segíti a város rendezvényeinek sorát.
Pro Urbe díjat kapott Dömötör Mihály fotóművész.
A most 70 éves művész már nagyon fiatalon kezdett fotózni, középiskolás diákként fényképezte a vásárhelyi határt, embereket, állatokat, tanyákat. Édesapja igazgató volt a Tornyai Múzeumban, így bejáratos lett a néprajzi, a képzőművészeti, a régészeti raktárakba, részese lett a múzeumi életnek. Mindez meghatározta későbbi érdeklődési körét. 1980-tól tárgyfotós lett a szegedi Móra Ferenc Múzeumban. 35 éven át fényképezte, és a mai napig is fényképezi a magyar kultúra tárgyi emlékeit.
1985 óta tagja a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesülete fotóművészeti tagozatának.
18 különböző témájú, de egységes mondanivalójú kiállítási anyagát Hódmezővásárhelyen kívül 24 magyar és 10 külföldi városban mutatta be. Évente szerepel a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesülete csoportos kiállításain az ország különböző városaiban.
Posztumusz Pro Urbe díjban részesült Antal Imre művész, televíziós személyiség.
Antal Imre 1935. július 31-én született Hódmezővásárhelyen. Szülei pedagógusok voltak, ő orvosnak készült, emellett zongorázni tanult. Gyorsan és örömmel haladt a tanulásban, noha kezdetben még zongorájuk sem volt. Egy iskolai fellépésének híre eljutott a szegedi konzervatórium igazgatójához, s 12 évesen már megkezdhette tanulmányait az intézményben. Mindennap bejárt Hódmezővásárhelyről Szegedre, az iskolát magántanulóként végezte. 1951-ben a család felköltözött Pestre, ahol két év múlva lakást kaptak a Damjanich utcában.
Előbb zeneművészként vált ismertté, zenei pályafutása azonban a hetvenes évek elején egy betegség következtében kettétört. Élete ettől kezdve a televízió volt, ahol szórakoztató műsorok, vetélkedők műsorvezetője, bohózatok, szilveszteri programok elmaradhatatlan szereplője lett. 1965-ben a Könnyű-e együtt élni veled című műsorban állt először kamera elé, majd rábízták a Köszöntő, és a Halló fiúk! Halló lányok! című ifjúsági program vezetését.
Művészi sokoldalúságát színházi produkciókban, játékfilmekben vállalt szerepei bizonyították. A Bors című sorozatban Dániel Ede "tanár urat" alakította, és jellemszínészként kiváló alakítást nyújtott a Szevasz, Vera!, a Szemüvegesek vagy a Circus Maximus című mozifilmben is. Legnépszerűbb műsora az évtizedekig futó Szeszélyes évszakok volt.
Temetése 2008. április 26-án volt Budapesten a Farkasréti temetőben.
Hódmezővásárhelyen egy magánszemély révén él tovább a város híres szülöttének emléke. Kenéz Heka Etelka költőnő készíttette el Antal Imre domborművét. Lantos Györgyi szobrászművész alkotása, több neves személyiséggel együtt a Bessenyei Ferenc Művelődési Központ oldalán kialakított panteonban látható.
