A tram-train építése miatt, a közműkiváltások mellett, a Népkert állomás közelében két köztéri alkotást is elköltöztettek február 8-án.
Fotók: VH
A bontási munkálatokat V. Nagy Nándor szobrász, a Tornyai-múzeum munkatársa irányította. Csütörtökön a sajtó meghívása mellett, Hegedűs Zoltán alpolgármester asszisztálásával helyezték fel az egyik márványemlékművet a teherautóra.
Mint elhangzott, márciustól építési terület lesz a Kisállomás sor, és az állomás melletti park. (Mint ismeretes itt ágazik el az Ady Endre útra a tram-train sínpárja. És itt lesz a Kertváros és Kishomok lakói számára az egyik megállója is.
A műtárgyak a Tornyai János Múzeum gondozásában, a város telephelyére szállították. Később mindkettőt újra felállítják.
Az egyik alkotás a Návay Sándor, a vásárhelyi leventék kálváriájára emlékeztető márványemlékmű, amelyet 2006-ban állítottak.
Hosszú és tragikus utat járt be az az 1800 vásárhelyi fiatal, akik 16-20 évesen kerültek a háború poklába. 1944. szeptemberében fegyvertelen munkaszolgálatra vonultatták be a levente korú fiúkat. A Tisza mentén végeztek erdőirtást, majd a Dunántúlra, Zircre vezényelték át őket mezőgazdasági, vasúti és romeltakarítási munkálatokra. A front előtt haladva ’45 március végén érkeztek az osztrák-magyar határra. 1945. április 4-én a történelmi Magyarország egykori határán, a Lajta folyónál kerültek két tűz - szovjet és német - közé, ahol az aknazáporban 12 vásárhelyi fiatal azonnal szörnyethalt, ketten pedig a grazi kórházban hunytak el. A többiek szovjet fogságba estek, majd a gyűjtőtáborokból ukrajnai lágerekbe hurcoltál őket, ahonnan az embertelen körülményeket túlélők csak évek múlva térhettek haza szülővárosukba. Ezek a fiatalok fegyvert soha nem fogtak a kezükben, mégis háborús bűnösként bántak velük a „felszabadítónak” nevezett szovjetek, majd a kommunizmus évtizedei alatt nem emlékezhettek a fronton és a fogságban elhunyt bajtársaikra. Az ő emléküket őrzi Návay Sándor alkotása.
Kisállomás sor parkjába közel félévszázada került a másik alkotás, Szabó Iván 'Korsó'-ja.
A visszaemlékezések szerint a városi vezetők 1969-ben Szabó Ivánnál tett műterem látogatás során találkoztak a nem meghatározott helyre, csak úgy passzióból készített korsóval. Megnyerte tetszésüket és a Lektorátus útján sikerült megszerezni Vásárhelynek.
A korsó magassága 100 cm, talapzata klinker téglával borított betonhasáb. Ez egyébként nem része az alkotásnak, vagyis február 7- én a korsó leemelése után el is bontották. A korsó új helyre történő felállításakor pótolható,
