Volt sok dörölye, bár mintha kevés lett volna! Ezt a közönségből hallottuk. Aztán volt zsűrizés, bár kiemelkedő ízek nem akadtak! Ezt az ítészek egyikétől hallottuk.
Szóval, összecsapott egymással az Alföld és a Dunántúl! A dörölye és a derelye. A szilvalekváros és
tejfölöst, a prézlissel. Ugyan sodrófa hajigálás nem volt, de a jó kis tésztabatyu- ebédre kirajzott vásárhelyiek és nem vásárhelyiek között élénk vitáknak voltunk fültanúi. Mert hát van aki a „kopaszt” és van aki a „bundást” falja inkább! Az egyik dörölyézni, a másik barátfülézni ment ma délben az Árpád utcai Tájházba. Olyan sokan voltak, hogy fél egyre már volt olyan meghívott „vendéglátó” aki már csak üldögélt az üres lábasa mellett. Valószínű jól tippelünk, hogy talán azért, mert a szervezők által díjmentesen felajánlott három kilogramm liszten túl nem tartotta érdemesnek beruházni. Azoknál bizony sorban álltak, akiknél még egy órakor is rotyogott a kulináris muníció. Szerencsére ők voltak többen. Összesen sem voltak túl sokan, így a zsűrinek: Benkő Lászlónak, Csáki Zsoltnak és Farkas Miklósnak sem volt túl nehéz dolga. Bár, mint az egyik zsűritag, Farkas Miklós a Corvin tagintézmény tankonyha vezetője elmondta, a főzőversenyre nevezettek legtöbbje inkább maradt a jól bevált tradicionális ízeknél. Ez jellemezte a győztesek rangsorát is, az első a Hódtói Olvasókör, második az Erzsébeti Olvasókör, harmadik pedig a Szabadság Olvasókör dörölyéje lett.
A Bessenyei Művelődési Központ tavaly májusban első ízben rendezett fesztiváljának látogatószámán az idei jócskán túltett, de még így is megőrizte a csevegős, egy kis folklórral és gyerekműsorral tarkított családias hangulatát. A recept bevált! Szó szerint és átvitt értelemben is!
