A Református Egyházkerület jogszabályokkal körülbástyázva új neveket adott a temetői szolgáltatásoknak, hogy jogszerű legyen a hozzájárulás beszedése.
Nyílt levélben fordul a Susáni Egyházközséghez Bálint Gabriella önkormányzati képviselő a Hódmezővásárhelyen az elmúlt hetekben heves vitákat kiváltó temetői hozzájárulás ügyben. Levelében a susáni városrész megválasztott képviselőnője, aki egyébként a Hódmezővásárhelyi Többcélú Kistérségi Társulás Kapcsolat Központ főigazgatója, azt nehezményezi, hogy a Susáni Református Egyházközség által kezdeményezett és bevezetett temetkezési hozzájárulás által jelentős összegekkel kívánnak hasznot húzni az egyik legnagyobb emberi fájdalomból.
Mint írja, „vallásos értékek és elvek mentén élő emberként, úgy gondolom, hogy az egyház alapvető feladata a szolgálat. Isten szolgálata, illetve a közösség szolgálata és számukra történő útmutatás. Nem akarok álszent módon viselkedni és tudom jól, hogy egy egyházközség működéséhez is elengedhetetlenek bizonyos anyagi források. Úgy vélem azonban, hogy amit Nagy Zoltán Imre susáni református lelkész meglépett, az kimeríti a jó ízlés fogalmát.”
Levelében felteszi a kérdést, miért a legelesettebb embereket sújtják olyan terhekkel, akik hozzátartozóik elvesztése iránt érzett gyászban amúgy is gyámolításra szorulnak.
„Számomra teljesen egyértelmű, hogy a temetkezési szolgáltatók be fogják építeni költségeikbe az Önök által ultimátumszerűen kirótt egyházi sarcot. A Nagy Zoltán Imre és a Susáni Református Egyházközség által kezdeményezett, emberileg teljességgel vállalhatatlan lépés a legrászorultabbakat és a nehéz anyagi körülmények között élő embereket sújtja.” - írja Bálint Gabriella.
Levele végén megdöbbenésének ad hangot, hogy egy egyházi személy hogy tehet olyan kijelentést, hogy Isten nevét csak engedélyhez kötötten lehet kimondani, amúgy pedig megtiltják annak használatát.
„Meggyőződésem, hogy a jelenlegi, egyre szekularizálódó világban az ilyen jellegű kijelentések nem használnak, sőt éppen ellenérzéseket szülnek és eltaszítják az embereket az egyházaktól. Súlyos hibának tartom, hogy ezt éppen egyes egyházi személyek nem látják.” írta Bálint Gabriella nyílt levelében.
Alig egy nappal később a Tiszántúli Református Egyházkerület sajtóközleményt adott ki, amelyet elküldtek a Vásárhelyi Hírek Szerkesztőségének.
A bőséges terjedelmű sajtóközlemény többek között kitér arra, hogy a temetőtulajdonos egyházközségek korábbi döntése alapján a református egyházi temetőket a Hódmezővásárhely-Susáni Református Egyházközség működteti. Az egyházközségek közösen határozták meg az alkalmazni kívánt díjakat is, a 2015. április 13-án hozott határozatot aláíró hét református egyházközség (Újvárosi, Mártélyi, Újtemplomi, Gorzsa- Kopáncsi, Kardoskúti, Székkutasi és Susáni) szótöbbséggel dönthetett a temetőkben alkalmazott díjakról.
A sajtóközlemény szerint, a Magyarországi Református Egyház alkotmányos rendje a Kálvin János által kialakított egyházszervezési gyakorlaton alapul. Ezért ennek a – ma már polgári demokratikusnak nevezett – kálvinista tradíciónak megfelelően egyházi törvényük nagy önállóságot és önálló jogi személyiséget biztosít az egyházközségeknek. Ezért nincs lehetőség arra, hogy a hódmezővásárhelyi református egyházközségnek bárki közvetlen utasítást adjon.
Ugyanakkor a közleményben idézik a lelkiismereti és vallásszabadság jogáról, valamint az egyházak, vallásfelekezetek és vallási közösségek jogállásáról szóló 2011. évi CCVI. törvényt, amely „egyrészt hangsúlyosan deklarálja azt, hogy az egyház – az államtól különvált működése alapján – belső működésére saját szabályozást alakíthat ki és aszerint működhet, másrészt minden korlátozás nélkül vehet részt a világi polgári jogi viszonyokban is. A törvény külön nevesíti a temetőfenntartást, mint tradicionális egyházi tevékenységet, és külön szabályozza azt is, hogy egyház esetében ez nem minősül gazdasági-vállalkozási tevékenységnek. Ebből következően az egyház a temetőfenntartási tevékenységet nem az üzleti életben működő vállalkozókra vonatkozó, hanem az egyház belső gazdálkodási törvénye szerint jogosult végezni. Ugyanakkor természetesen köteles betartani a temetkezésre vonatkozó kötelező állami szakmai szabályokat.”
A közlemény részletesen felsorolja mindazokat a tevékenységeket, illetve jogcímeket, amelyek alapján a temető üzemeltetésével és fenntartásával kapcsolatos díjakat állapíthatnak meg.
A Tiszántúli Református Egyházkerület sajtóközlemény példákkal illusztrálja, miért méltányos Susáni Református Egyházközség díjszabása.
Mint írják: „az elérhető nyilvános források szerint az országban más világi és egyházi temetőfenntartók a fenntartási hozzájárulás mértékére napi illetve eseti 2.000,- Ft-tól, nettó 35.000,- Ft-ig terjedő díjakat alkalmaznak, az igénybevételi díjakra pedig 1.000,- Ft-tól 30.000,- Ft-ig terjedő összegekben található példa. Ilyen összehasonlításban a Susáni Református Egyházközség által alkalmazott díjak mértéke kiemelkedőnek – feltehetően – nem tekinthető.
A Susáni Református Egyházközség a temetkezési szolgáltatást végző vállalkozókkal, és a polgári búcsúztatóval olyan szerződéseket kötött, melyben a polgári búcsúztató szertartásonként 5.000,-Ft, a temetkezési szolgáltató pedig 20.000,-Ft összegű belépési díj megfizetését vállalta. Megállapítható, hogy a díjak jogcíme tekintetében az egyházközség a törvényi megnevezésektől valóban eltért. Belépési díjat ugyanis a törvény nem tesz lehetővé, hanem csak a járművel történő behajtás díját rendszeresíti. A törvény megfelelő alkalmazásával ezek a díjak belépési díj címén nem, hanem csak fenntartási hozzájárulás jogcímén szedhetők be jogszerűen.”
A sajtóközleményben leírták, hogy a Tiszántúli Református Egyházkerület javasolja a hódmezővásárhelyi egyházközségeknek, hogy az általuk beszedni kívánt díjak jogcímét változtassák meg, és a temetőben nem temetkezési szolgáltatást végző vállalkozóktól fenntartási hozzájárulást, a temetkezési szolgáltatóktól igénybevételi díjat, a temetőkbe járművel behajtó személyektől pedig behajtási díjat szedjenek be.
„Amennyiben a Susáni Református Egyházközség a városi önkormányzat közreműködése nélkül, önerejéből kívánja megoldani temetőinek fenntartását, az ennek az alapvető egyházközségi kötelezettségnek a természetes megnyilvánulása. A rendelkezésünkre álló adatok szerint nincs olyan tényállási elem, mely a kegyeleti jogok megsértésére utalna, és nem fedezhető fel olyan körülmény sem, mely a parókiális jogot érintené. Ismereteink szerint Hódmezővásárhely M. J. Város rendelkezik egy saját köztemetővel. Ezért nem látunk összefüggést az egyházi temetőkben alkalmazott – feltehetően az indokolt és szükséges költségeken alapuló – díjemelés, és a városban történő köztemetések költsége között.” - olvasható a közleményben majd kitérnek arra a nagy felháborodást kiváltó kitételre, miszerint Isten nevét ne említsék polgári szertartásoknál.
Erről a sajtóközlemény azt írja, „Az egyházközség és a polgári búcsúztató közötti szerződés egy eddig nem alkalmazott kikötést tartalmaz, amikor a polgári búcsúztatás alkalmával a vallási jellegű megnyilvánulásokat (pl. imádkozás, Isten nevének említése) megtiltja. Viszonylag új, és a köztudatban még alig ismert szabály a lelkiismereti és vallásszabadság jogáról, valamint az egyházak, vallásfelekezetek és vallási közösségek jogállásáról szóló 2011. évi CCVI. törvény (Ehtv.) alábbi rendelkezése, mely a vallási közösség, jelképrendszerét és szertartásrendjét is fokozott jogvédelemben részesíti. („A vallási közösség elnevezése, jelképrendszere, szertartásrendje, valamint a köznyelvben meghonosodott neve fokozott jogvédelemben részesül…..”) Ez a rendelkezés pontosan azért került bele a 2011. évben megalkotott új egyházi törvénybe, hogy az egyházak külsőségeit és szertartásait kifejezetten jövedelemszerző célra használó üzleti vállalkozások korábban kialakult ilyen gyakorlatát megszűntesse. Az egyházi fenntartású temetőben végzett polgári búcsúztatáson Isten nevének említése, illetve az imádkozás az egyházak szertartásrendjét védő új törvényes rendelkezésbe ütközne, ezért ennek szerződéses megtiltása is lehetséges.
