Hódmezővásárhelyen a Szent István tér rehabilitációja, ezen belül a parókia felújítása után sokan úgy gondolták, hogy csak arra az időre szállították el - az épület előtt állt - Vásárhely egyik legrégebbi szobrát. Mivel a talapzat üresen áll azóta is, sok olvasónk tette fel a kérdést hová tűnt Nepomuki Szent János? Megnyugtatjuk őket, „ő továbbra is velünk maradt,” igaz némileg a „végekre száműzve.”
A szobor holléte valószínű az autóval keveset járóknak újdonság, bár megkockáztatjuk, hogy a 47-es út végén, az autóval a Kaszap utcai körforgalomba érve a vezetőnek is inkább a kanyarodás, semmint a nézelődés a fontos. Az önkormányzat által restauráltatott Nepomuki Szent János ugyanis ott fogadja a városba érkezőt. Áthelyezése ellen az egyháznak sem volt kifogása.
A szobor - illetve elődjének - „kalandos” története 1778-ban kezdődött, akkor állította fel a katolikus egyház a hajdani kispiacon, az akkor ott folydogáló mélyvizű Topa-ér partján. A kőszobor elhelyezése összefügg azzal, hogy Nepomuki Szent Jánost a vizek védőszentjeként tisztelték. A Topa-ér a Hód-tóba vezetett, maga a szobor is a tóra nézett.
Az Újtemplom felépítésekor a reformátusok hevesen tiltakoztak a szobor ellen. A szent kőszobra ugyanis éppen a templomuk elé került. Mindent elkövettek a szobor eltávolítására. Valószínű az indulatok elszabadulásával függ össze, hogy 1797-ben garázda legények leütötték a szobor fejét. A fejet fából pótolták.
A Kálvin téren az 1884-ben elkészült Nagy András János-kút kapcsán fellángolt a vita, mivel a kút a tér közepén, közvetlenül a szobor szomszédságába került.
Hosszas perlekedés után a szobrot néhány méterrel távolabbra állították fel és nyugatra fordították, hogy ne a református templomra nézzen. 1890-ben teljesen új szobrot öntöttek vasból, gránit oszlopokkal és vaskerítéssel vették körül. 1940-ben került el a térről. A Topa-ér eltűnt, így a szobor vízparti elhelyezése értelmét veszítette. A Szent István templomnál állították fel, gránit oszlopok és vaskerítés nélkül. Innen vándorolt tovább a 47-es út végére.
