Mint arról írtunk, tavaly nyár vége óta több alkalommal volt már író-olvasó találkozója, illetve könyvbemutatója Dr. Szabó Pálnak. Az 1440 - Nándorfehérvár első oszmán-török ostroma és előzménye című kötetét most a vásárhelyi közönség is megismerhette.

Fotó: Emlékpont

A kötet a 15. század magyar történelmének egy jelentős epizódját vizsgálja multidiszciplináris megközelítésből. A témának eddig sem a magyar, sem pedig a nemzetközi középkorkutatás nem szentelt kellő figyelmet. A szerző Nándorfehérvár első szultáni ostromát és annak körülményeit mutatja be részletesen és helyezi el a vár 1456-os oszmán-török ostromát megelőző időszakának történetébe, korabeli forrásokon alapuló kutatásai alapján a természettudományok, a medievisztika, a hadtörténet, a fegyvertörténet, a bizantinológia, az oszmanisztika és a jogtörténet módszereivel. A 2014-ben, Szegeden, summa cum laude minősítéssel megvédett doktori értekezés könyv alakban először került a vásárhelyi közönség kezébe.

A szerzővel Dr. Tóth Sándor László, a Szegedi Tudományegyetem egyetemi docense beszélgetett az Emlékpontban, március 17-én délután.

Dr. Szabó Pál kifejtette: az 1440-es ostrom során az oszmán-török seregek legalább akkora – ha nem nagyobb - erővel vonultak Nándorfehérvár ellen, mint azt Hunyadi idején tették.

A szerző az eddig ismert Thuróczy és Bonfini leírásokon túl, lengyelországi humanista szerzőket is vizsgált, és rámutatott, hogy az oszmán-török források – mivel az ostrom az ő szemszögükből sikertelennek bizonyult – leginkább a hadizsákmányként ejtett foglyok nagy számát emelték ki.

Az előadás során a vásárhelyi közönség megismerhette a vár akkori kapitánya, a raguzai fegyverkereskedő családból származó Tallóci Jován tevékenységét, aki az akkor újszerű fegyvernek számító szakállas puskák és bombavető mozsarak alkalmazásával állt ellen a támadásnak, sőt újszerű taktikaként a várat támadó törökök nyakába nemcsak forró szurkot öntöttek a védők, de falakon támadókra dobott méhkasokkal is akadályozták a rohamokat.

1440-ben a körbezárt Nándorfehérvárt török folyamatos támadás alatt tartotta, s közben alagutat épített a vár irányába. Azonban a védők – egy keresztény katonának köszönhetően – információt szereztek az épülő török alagút irányáról, és az ezzel szemben kialakított járatot berobbantva megakadályozták az ekkor már utánpótlási gondokkal küzdő támadók tervét, így a szultán feladta a küzdelmet.

Dr. Szabó Pál a győzelmet értékelve arról is szólt, hogy míg az 1456-os ostrom idején a vár mögött egy felkészült hátország várta volna az oszmán sereget, addig 1440-ben a több területen harcot vívó, politikailag is megosztott Magyarország nem lett volna képes hatékony védekezésre.