Éppen Janet Jackson egyik jó ritmusú slágerére gyakorolta az oldallépéseket közel harminc vállalkozó kedvű nyugdíjas, amikor megérkeztünk.
Fotók: VH
A Hódmezővásárhelyi Nyugdíjas Szervezetek Szövetsége táncórákat indított, amelyet minden második hétfő délelőtt tartanak a Petőfi utcai Táncteremben. Juhász Nagy Mihályné, a szövetség szervezőjeként, összetoborzott 30 jókedélyű és mondhatni vagány nyugdíjast, akik kéthetente hétfőnként összejönnek egy kis kimozgató, frissítő táncórára. Ebben, a kora ellenére is fiatalos Földesi Gyula tánc- és illemtanár személyében tökéletes partnerre találtak. Ha már partnereknél tartunk, megkérdeztem a jelenlévőktől miért ilyen kevés a férfi. Kissé ironikusan nagy hangon nevetve, többen is visszakérdeztek, „Na hát ez az! De hol vannak a fiúk?” „Lusták!” volt a summás vélemény.
A táncoskedvű hölgyek nagy része azért optimista, mert remélik, hogy idővel csak lesz mindenkinek táncpartnere. Juhász Nagy Mihályné azt is hozzátette, azért ne gondoljuk, hogy az itt lévők most tanulnak táncolni?! Hiszen ennek a korosztálynak még a „lábában vannak” a tangó, a keringő lépései. Vagyis ezeket az alkalmakat, szinte mindenki a mozgás öröméért vállalta. Ahogy Erzsike néni fogalmazott ezek a hétfő délelőttök inkább amolyan „tánctornák.”
Mire a zene Britney Spears-re váltott, már a harmadik, negyedik lépéskombinációnál tartottak a Földesi Gyulát körbe álló hölgyek és urak. „Ők még azt a korosztályt képviselik, akik kitartóak, fegyelmezettek” mondja - az egyébként a városi középiskolás bálok elmaradhatatlan és sikeres koreográfusa. „Fele annyit sem kell őket nógatni, mint a fiatalokat! Sőt olyan átéléssel csinálják, hogy rájuk kell szólni, hogy ne felejtsenek el mosolyogni” tette hozzá Földesi tanár úr.
Bár, a mai magyar nyugdíjasok helyzetét ismerve, nem igazán lejthetnének örömtáncot, de ezek a táncórák legalább erősítik az összetartozás érzését.
