Április 25-én elkezdődött hazánkban a központi szúnyoggyérítés, amelyet idén is a katasztrófavédelem koordinál. A Tisza-tónál és Szolnoknál biológiai módszerrel léptek fel a vérszívók ellen.
A katasztrófavédelemnek és a kivitelezést végzőknek is célja a biológiai módszer részarányának növelése. Idén lezárul az a hároméves program, amelynek keretében a csípőszúnyogok legfontosabb élőhelyeit térképezik fel. Korábban ilyen térképek csak néhány térségről készültek. A katasztrófavédelem által megrendelt felmérés azokra a régiókra – a folyók menti térségekre és a nagyobb tavak környezetére – terjed ki, ahol rendszeresen jelentős szúnyogártalom alakul ki. A feltérképezésnek, vagyis a tenyészőhelyek ismeretének köszönhetően pontosan és hatékonyan alkalmazható a biológiai módszer, amellyel természetes úton csökkenthető a szúnyoglárvák száma. A biológiai szúnyoggyérítés során a szúnyogok tenyészőhelyén egy természetes baktérium által termelt fehérjét tartalmazó készítményt juttatnak a vízbe. Ez a fehérje a kijuttatott dózisban kizárólag a csípőszúnyogok lárváit pusztítja el, minden más élőlényre, így az árvaszúnyogokra is teljesen ártalmatlan.
Elsőként 2020-ban alkalmaztak Magyarországon granulált biológiai készítményt a lárvák ellen, amely a fák lombozatán is képes áthatolni. Ezzel az ártéri erdőkben is lehetővé vált a hatékony biológiai szúnyoggyérítés a levegőből.
A Katasztrófavédelem tájékoztatója szerint a Csongrád -Bács régió vízparti agglomeráció területein május 10-én 500 hektár légi biológiai permetezés volt.
Hódmezővásárhelyen és térségében május 20-án lesz légi biológiai gyérítés.
A vásárhelyi Önkormányzat tájékoztatása szerint a tavalyihoz hasonlóan több alkalommal rendel kiegészítő gyérítést saját forrásból.
Idén első alkalommal – 4 nappal a központi légi gyérítés előtt - május 16-17-én indul Vásárhelyen a kombinált földi kémiai gyérítés.
Érdemes megjegyezni, hogy a településen kifejlődő fajok döntően nem távolodnak el messzire tenyészőhelyüktől (erdei szúnyogok, háztartási pangóvizekben tenyésző szúnyogok), ellenük is nehéz központilag védekezni akár biológiai, akár kémiai módszerekkel. Ennek oka részben az, hogy e fajok, felkutathatatlan és szétszórt helyeken tenyésznek (az erdő fáinak odvában, pocsolyákban). Az esővizes hordók, víztárolók, medencék szintén felderíthetetlen és központilag kezelhetetlen tenyészőhelyek, a bennük fejlődő szúnyogok pedig egész életük során a közelben maradnak, és elsősorban az ott élőket gyötrik. Ezeket a pangóvizeket csak a lakosság tudja megszüntetni, ezáltal lényeges mértékben csökkenteni a szűk környezet szúnyogártalmát.
