Megváltoztatta a Szegedi Ítélőtábla dr. Hegedűs István vezette büntető tanácsa a vesztegetés bűntette és más bűncselekmények miatt Varga Ferenc és társai ellen indított büntetőügyben a Bács-Kiskun Megyei Bíróság ítéletét.
Többek között az I. rendű vádlott vesztegetési cselekményeit 2 rendbeli, kötelességszegéssel elkövetett vesztegetés bűntettének minősítette, és erre is tekintettel a börtönbüntetésének tartamát 3 évről 4 évre súlyosította, akárcsak a közügyektől eltiltás tartamát.
Az ítélet indoklásakor - egyebek mellett - elhangzott: az I. rendű vádlott első fokon kiszabott büntetését az ítélőtábla eltúlzottan enyhének tartotta, mivel 2-12 évig terjedő szabadságvesztéssel is büntethető az a vádlott, aki hivatalos minőségben, hivatalos személyként kötelességét megszegve követi el cselekményét. A Szegedi Ítélőtáblán is általános ítélkezési gyakorlat, hogy aki ilyen minőségben megvesztegethetővé vált, annak mindenképpen börtönbe kell vonulnia, és csak a börtönbüntetés tartama lehet kérdéses.
Az ítélet jogerős, ellene fellebbezésnek helye nincs.
Az I. rendű vádlott 2005. december 6-tól a Bács-Kiskun Megyei Kormányhivatal Munkavédelmi és Munkaügyi Szakigazgatási Szervének Munkaügyi Felügyelőségénél dolgozott, mint munkaügyi felügyelő. A köztisztviselőkről szóló törvény szerint hatósági jogkörrel felruházott, önálló ügyintéző, a Btk. alapján hivatalos személy volt. 2007. július 28-án az I. rendű vádlott a hőségriadóban elrendelt munkaügyi ellenőrzés kapcsán Kistelekre ment egy felügyelő társával, azonban az ellenőrzéseket külön-külön végezték.
Az I. rendű vádlott észrevette, hogy az egyik utcában építkezés folyik. V. Ferenc egyedül ment be az építkezésre, és ott azt állította a II. rendű vádlottnak, hogy bejelentés érkezett „fekete munka” miatt, ezért ellenőrzést végez. Miután megállapítható volt, hogy a két dolgozó foglalkoztatása szabálytalan, felajánlotta, hogy 20 ezer forint ellenében a jegyzőkönyveket úgy tölti ki, hogy az „mindenkinek jó legyen”, vagyis kedvezőbb elbírálást ígért. Ennek érdekében a munkavállalókkal egy tanú-meghallgatási jegyzőkönyvet íratott alá, amelyet, miután megkapta a 20 ezer forintot, valótlan tartalommal állított ki, azt állítva, hogy a munkások egy Bt. vezetőjével történt szóbeli megállapodás alapján alkalmi munkavállalói (AM) könyvvel dolgoztak az építkezésen, csak ezt a könyvet nem tartották maguknál. Ez a Bt. már 2007. március 6-a óta felszámolás alatt állt.
Ezt követően az I. rendű vádlott többször is kereste telefonon a II. rendű vádlottat azért, hogy tőle további pénzeket kérjen. Volt, amikor azt közölte: 100 ezer forint lesz a bírság, illetve azt kérte, hogy a II. rendű vádlott Kiskunhalasra vigyen át neki pénzt. A II. rendű vádlott azonban nem akart többet fizetni, ezért egy idő után nem fogadta a hívásokat. Később az I. rendű vádlott másodmagával 2007. novemberében felkereste a II. rendű vádlottat a lakásán, és elmondta, hogy a bírság 400 ezer forint lesz. Itt újabb jegyzőkönyv született, amiben valótlanul az szerepelt, hogy az ügyfél meghallgatására a munkaügyi felügyelet kecskeméti irodájában került sor. Végül a munkaügyi felügyelet a korábban említett, felszámolás alatt álló Bt.-t, mint munkáltatót 400 ezer forint munkaügyi bírsággal sújtotta.
2./ Az I. rendű vádlott 2008. április elsején a felügyelet heti terve alapján ellenőrzést végzett Lakitelken egy ingatlannál, ahol építkezés folyt. Ott betonozott a III. rendű vádlott, mint egyéni vállalkozó az általa AM könyvvel alkalmazott két munkavállaló társaságában. Az I. rendű vádlott észrevette, hogy az AM könyvekben az aznapi kötelező bejegyzések nem történtek meg, és közölte a III. rendű vádlottal, hogy ez 600-800 ezer forint bírsággal is járhat.
A III. rendű vádlott ettől megijedt, közölte, hogy azért maradt el a beírás, mert az építkezésre érve azonnal dolgozni kezdett, viszont a többi bejegyzés bizonyítja, hogy a munkavégzés folyamatos, a könyvet rendszeres kitöltötték. Kérte, hogy ezért az I. rendű vádlott legyen elnézőbb. Ekkor az I. rendű vádlott felvetette: ha a III. rendű vádlott átad neki 100 ezer forintot, a „probléma megoldható”. Ezt a pénzt az I. rendű vádlott meg is kapta, a III. rendű vádlott pedig utólag bevezette a könyvekbe a hiányzó bejegyzéseket. Az I. rendű vádlott az ellenőrzést egy feljegyzéssel zárta, miszerint eljárás lefolytatására nincs szükség, mivel nem tárt fel hiányosságokat.
Később a III. rendű vádlott házastársa elmesélte az esetet egy ismerősének, aki férjével beszélte meg az ügyet. Nekik vált gyanússá az ellenőrzés, arra gondoltak, hogy esetleg álellenőrök jártak az építkezésen, ezért bejelentést tettek a helyi rendőrségen. Így eljárás indult. Miután az I. rendű vádlott tudomást szerzett a nyomozásról, felkereste a III. rendű vádlottat azzal, hogy ha elmondja az igazat a rendőrségen, mindketten bajba kerülhetnek. Ennek ellenére a III. rendű vádlott a nyomozóhatóság előtt elismerte, hogy átadott 100 ezer forintot az I. rendű vádlottnak.
Az I. rendű vádlott a bűncselekmény elkövetését mindvégig tagadta – áll az I. fokon eljáró bíróság ítéletében.
Két rendbeli vesztegetés és hat rendbeli közokirat hamisítás bűntettében mondta ki bűnösnek a Bács-Kiskun Megyei Bíróság 2011. május 23-án V. Ferenc (1966 – kecskeméti lakos) I. rendű vádlottat. Ezért őt a bíróság – halmazati büntetésül – 3 év börtönre és 3 év közügyektől eltiltásra ítélte, valamint 120 ezer forint erejéig vagyonelkobzást rendelt el.
Az ügy II. rendű vádlottja, F. László (1976 – kisteleki lakos) vesztegetés bűntettéért 25 nap közérdekű munka büntetés kapott - ahol fizikai munkát köteles végezni - figyelmeztetve a vádlottat: amennyiben a munkakötelezettségének önkéntesen nem tesz eleget, a kiszabott büntetése helyébe 1-1 nap, fogházban végrehajtandó szabadságvesztés lép.
A III. rendű vádlott P. József (1955 – lakitelki lakos) büntetése – akit vesztegetés büntette miatt ítélt el a bíróság – 240 napi pénzbüntetés lett. A bíróság a pénzbüntetés egy napi tételének összegét 500 forintban állapította meg. Az így kiszabott, összesen 120 ezer forint pénzbüntetést meg nem fizetése esetén 240 nap, fogházban letöltendő szabadságvesztésre kell átváltoztatni.
Az ítélet ellen az ügyész az I. rendű vádlott esetében hosszabb tartamú végrehajtandó szabadságvesztés, a II. rendű vádlott esetében felfüggesztett szabadságvesztés büntetés, a III. rendű vádlott esetében pedig nagyobb összegű pénzbüntetés kiszabása érdekében fellebbezett. A vádlottak és védőik elsődlegesen felmentés, másodlagosan a kiszabott büntetés enyhítése érdekében nyújtottak be fellebbezést, így került az ügy a Szegedi Ítélőtáblára.
