Igazi régészeti ritkaságra leltek a Móra Ferenc Múzeum régészei Hódmezővásárhelytől északra: egy rendkívül nagytermetű, erős csontozatú germán harcos sírját tárták fel a szakemberek.
Egyrészt egy 2-4. századi szarmata-kori településhez tartozó temetőben találtak a germán sírjára, akit szarmata temetkezési rítussal temettek el. Másrészt – noha a sírt korabeli rablók megbolygatták – több értékes, különleges tárgy is előkerült: egy ezüstből készül érme, ezüst övcsat, szíjvég, szíjelosztó karika. A sír fontosságát növeli az eredeti helyzetben megmaradt, közel 40 centiméter hosszú vaslándzsa, és a harcos pajzsának vasból készült maradványa is.
A Móra Ferenc Múzeum régészei szeptember óta folytatnak régészeti feltárást a 47- es és a 45-ös főút csomópontjánál, a tervezett elkerülő út nyomvonalán. A nagy kiterjedésű lelőhelyen szarmata településhez tartozó telepjelenségek és három temető kisebb-nagyobb részlete került elő – ezek egyike rejtette a germán harcos sírját. A feltárást és a leleteket március 24-én a helyszínen mutatták be a sajtónak.
A szarmaták ókori, törzsi közösségben élő nomádok voltak, a szkíták közeli rokonai. A szkítákhoz hasonlóan iráni nyelvet beszéltek. Valószínű, hogy a rómaiak hívták be és telepítették le őket a Duna és Tisza folyók partjaira, létrehozván egy ütközőállamot Pannónia előtt. Dácia provincia megalakulása után a szarmaták elszakadtak Al-dunai rokonaiktól, valamint a vas nyersanyag is beszerezhetetlenné vált számukra. Valószínű, hogy 180 körül a roxolán-szarmaták egy része is az Alföldre költözött. Később 260 körül egy harmadik szarmata betelepülés is kimutatható a régészeti leletekből. A IV. század elején megépül a „szarmata limes”. Ez egy sáncrendszer, ami a Duna Aquincum fölötti szakaszától indul ki, keleti irányban a Tiszántúl közepéig halad, onnan pedig dél felé, az egész Alföldön keresztül a Duna alsó szakaszáig.
Több kereskedelmi út haladt át Szarmácián, egyik ilyen út fontos állomása a mai Szeged helyén volt, ahol a feltárások során előkerült az út és vámállomás maradványa is. A szarmata törzsek szövetségét a 350-ben bekövetkezett hun támadás söpörte el. A különböző szarmata törzsek a hunokat követően avar, türk, kazár, onogur, magyar, besenyő, kun, germán fennhatóság alatt éltek, és ezekbe a népekbe fokozatosan beolvadtak, más részüket visszaűzték a Kaukázus előterébe.
Kapcsolódó cikkeink:
A páratlan régészeti lelet története
Hat és fél kiló arany egy tanya mellett
