A régészet iránt fogékony vásárhelyeik számára különösen érdekes, de valószínű szakmai szempontból is fontos lesz a Hódmezővásárhely-Kingécen végzett műszeres leletfelderítés eredményeiről szóló előadás.
Érmék a leletből (VH archív)
Április 22-én, szerdán 17 órai kezdettel a Tornyai János Múzeumban a kingéci ásatásokról, illetve a tallérleletről tart előadást Csányi Viktor, a Tornyai János Múzeum régésze és Bacskai István kulturális örökségvédő.
A Vásárhelyi Hírekben többször írtunk arról, hogy a Hódmezővásárhelyhez tartozó Kingéc nevű határrészben 30 hektáron, több mint ötvenezer négyzetméternyi területet tártak fel a hódmezővásárhelyi Tornyai János Múzeum régészei. 2009 augusztusa és decembere között végzett feltárás során egyedülálló módon 14 régészeti korszak emlékei kerültek elő. A korai újkőkortól a középkorig, a legtöbb, az Alföldön megfordult nép megjelent a kedvező földrajzi környezettel csábító ártéri szigeten.
A páratlan régészeti leletre – 67 darab ezüsttallérra – 2009 karácsonya előtt néhány nappal találtak rá lakossági jelzés alapján a Tornyai János Múzeum régészei. Helybéliek szóltak a közgyűjtemény munkatársainak, hogy amatőr régiségbúvárok fémkeresővel vizsgálnak egy magaslatot a Tisza egykori árterében. A helyszínre érkező kutatók a felszínen nem találtak érdemleges régészeti leletet, azonban Bacskai István hivatásos műszeres lelet- és lelőhelyfelderítő segítségét kérték, aki rábukkant a kincsre.
2011-ben számoltunk be arról, hogy a veretek nagy része egy körülbelül száz négyzetméteres területről került elő, mindössze 10-25 centiméteres földréteg alól, de a legmélyebben megtalált érméért sem kellett 40 centiméternél mélyebbre ásni. A szakemberek ebből arra következtettek, hogy egykori tulajdonosa nem ásta el, esetlegesen csak “elkaparta”, vagy egy fa odvába rejthette el a kincsét. Az éremveretek egy bőrből készült erszényben lehettek elrejtve. Erre utal az a virágalakú aranyozott bronz veret, amely az érmék közeléből került elő és egyértelműen a török korra datálható.
A hatvanhét veret a 16. század végén jelentős értéket képviselt, egy-egy ezüsttallér egy mesterember többheti vagy többhavi bérét tette ki. A kutatók feltételezése szerint az összeg adófizetés céljára szolgált vagy egy katona összegyűjtött zsoldja lehetett.
A 25-30 gramm közötti tömegű, 35-40 milliméter átmérőjű tallérok 1534-1594 között készültek, döntően a Német-Római Császárság területén. A legnyugatabbról származó tallérokat a mai Elzász, illetve Hollandia területén verték. Egy tallér Báthory Zsigmond erdélyi fejedelem uralkodása idején, 1593-ban Erdélyben készült, két másik – Rudolf császárt ábrázoló pedig – ugyanebben az időszakban Körmöcbányán.
