Megkezdték az utolsó hódmezővásárhelyi romatelep lebontását. Az épület falak között járva, teljesen elhanyagolt lepusztult lakrészt, felszakadt linoleumos szobát és drága olasz csempeburkolatos konyhát is találni. Ez a szélsőség nemcsak tárgyiasultságában, de a város lakosságának a tudatában is a végletek jelképe lett. Az Észak utca 90-92. valamikor 48 családnak volt az átmeneti lakásmegoldása, vagy éppen az otthona.
Riport az egykori cigány lakókkal és a környékbeliekkel (Nevüket, arcképüket nem vállalták)
- A nagyapám 80 éves volt, de már ő is itt született. Szép, takaros házak voltak ezek, - mondja egy negyven körüli molettebb nő, miközben érdeklődve körülvett 6-8 nő és gyerek. A bontással szemben álldogáltak, azt nézték hogyan tűnik el apránként az Észak utca utolsó romatelepe.
- Úgy hallottam, akkoriban itt két vajda is volt?- kérdezek körbe.
- Úgy bizony -, kapcsolódott be egy férfi, aki addig egy villanyoszlopnak támaszkodott. 
- És tudja, rend volt itt!
- Most viszont nem vajda van, hanem maguk választhatták meg Ajtai Évát kisebbségi képviselőjüknek!
- Választotta a roszseb! – vágja rá a férfi. Egyáltalán mi az hogy kisebbségi? – kérdez vissza, de már folytatja is.
- Itt is vannak oláh cigányok, sátoros cigányok de nem jönnek ki egymással, tehát kit képviselnek a kisebbségi képviselők, kérdezem én? Miért ne lehetne akár magyar ember aki eljárna a cigányok érdekében?
- Na, ez nem biztos, hogy sok cigányembernek tetszene – mondom.
- A mostani sem azt nézi mi a jó nekünk, csak azt nézi mi a jó neki meg a családjának- veszi át a szót ingerülten az egyik nő.
- Tudnék mesélni a ruha bizniszeiről, meg sok egyébről!
- Tudja a Lázár úrnak igaza volt! Mi tudjuk, - vág a nő szavába a férfi, miközben hevesen gesztikulál.
- Mi aztán tudjuk, hogy abban a táborozásban mennyi felnőtt volt. Jól tette a Lázár hogy számon kéri!
- Látják, pont ilyen esetekből általánosítanak az emberek! - teszem hozzá.
- Igaza van, ez nekünk sem jó, hát azt hiszi nincs rendes cigány, aki szeret rendesen élni?- kérdezi a férfi.
- Láttam itt a lakásokat, van olyan amelyikben gyönyörű padlóburkolat, boltíves ajtó van! Az is látszik, hogy mennyire elhanyagolt volt minden.
- Pedig nem igaz! – vágja rá az egyik nő. Itt születtem, itt nőttem fel, nekem ez volt az otthonom. Tisztaság volt, rend volt. Nem is csak cigányok laktak itt, hanem vegyesen. Aztán változott meg minden. A vége ez lett! Nekem az otthonom volt, ahol felnőttem.
- Itt lakom nem messze, veszi át a szót egy másik nő. Tudja, amikor kijöttek a gyámhatóságtól, amikor beléptek a lakásba levetették a cipőt és azt mondták, tudja **** ke, ilyen szépen berendezett lakásom még 
nekem sincs! Igenis van igényünk. És azt is tudom, hogy általánosítanak az emberek. Én csak félig vagyok cigány, fehér a bőröm is. Egyszer úgy jött ki a lépés, hogy felékszerezve mentem be a **** általános iskolába a lányom szülői értekezletére. Azóta, hogy úgy láttak, van olyan szülő amelyik nem köszön, a kislányomat is néha kigúnyolják. Azt hiszi ez nekem nem esik rosszul?
- Olyankor nem mérges? –kérdezem.
- Már nem! Tudomásul veszem!
- Azt mondta az előbb, amikor gyerek volt ezen a soron, cigányok, magyarok vegyesen laktak. Jobb volt? – kérdezem.
- Meghiszem azt, tiszteletben tartották a másikat, jó volt akkor az élet, emlékszem kerítés volt, gondozott előkerttel mindenkinek, lehetett egy kis zöldséget termeszteni. Segítették egymást. Este tízkor meg ajtók becsukva, és elcsendesedett mindenki.
Az Észak utcai több mint száz éve épült, egykori 20-30 négyzetméteres cselédlakások hamarosan 
végleg elcsendesednek és a nagyrészt vályogfalakat végleg elbontják. A 2008-ban megfogalmazott önkormányzati szándék szerint mostanra az utolsó romatelep falait bontják, de az igazi falak mellett, másféle falakat is le kell bontani, ami már nem a buldózerek dolga.
(Nézze meg galériánkat!)
