„Azt is tudják, mi az alsógatyád mérete, de azt is belövik hogy milyen gyakran mosol hajat, de ennél intimebb dolgokat is tudhatnak a hölgyekről”- mondta jó hangosan egy 40-es férfi, amikor az egyik vásárhelyi szupermarketben a hűségkártyát ajánlgatta egy hostess. Ilyenkor valóban érdemes elgondolkodni, mit nyersz a hűségkártyával.
A bennfentesek tudják a cinikus választ: „Tapasztalatot!” Mert még akkor sem nyersz, ha az az illúzió, hogy az összegyűjtött pontok levásárolhatók.
A nol.hu szerint a megkérdezett hipermarketek szóvivői inkább afféle „mindenkinek jó” szituációt akarnak belelátni a hűségprogramokba. Hiszen a vásárló amúgy is visszajár az adott üzletbe, és így viszontlát valamennyit a költéseiből, a kiskereskedő pedig stabil vásárlói körre építheti az üzletét, növeli a forgalmát.
Mára gyakorlatilag behálózták a piacot a különféle hűségakciók – kuponok, hűségkártyák. Piackutatói becslések szerint a vásárlók 60-70 százaléka lépett be valamelyik programba. A nagy pontgyűjtő kártyáknak – Supershop, Tesco ClubCard – immáron milliós felhasználói tábora van. Azonban, ha az akciók mögé nézünk, kiderül, hogy a hűségéért cserébe vajmi keveset kap a vásárló, ugyanakkor annál többet ad.
A vásárló elvileg valamennyit ugyan visszakap a költéseiből, ám jellemzően ez az elköltött összeg kevesebb mint egy százaléka. Ehhez nem árt hozzávenni, hogy ennél még az alapvető élelmiszerek árrése is nagyságrendekkel magasabb. A pontgyűjtő akcióknál elnyerhető „ajándék” termékek, illetve pontokban mért áruk ráadásul állandóan változnak, ami alapján él a gyanú, hogy a kiskereskedő a szokványos leértékelések vagy akciók termékeit dobja be a pontversenybe, azaz a vásárló a „hűségéért” cserébe azt a terméket kapja, amit egy szimpla leárazás eredményeként egyébként is megkapna. Vagyis kérdéses, hogy a hűségprogramok járnak-e valódi árelőnnyel a vásárló számára.
„Minél tovább játszanak, annál többet veszítenek. A végén pedig a kaszinó visz el mindent” – hangzott a Casino című filmben a maffia által támogatott kaszinóigazgató ars poeticája. A hiper- és szupermarketek szemszögéből ez úgy hangzik: aki bejön vásárolni a kiválasztott „olcsó” vagy akciós portékáért, az nagy valószínűséggel vesz a többi, nem akciós termékből is, aminek viszont már jóval magasabb az árrése.
Az akciókkal becsalogatott kuncsaft végső soron többet költ, mint amennyit tervezett. Minél gyakrabban jön be egy áruházba egy vásárló – például azért, hogy a pontgyűjtő kártyáknak, néhány napos, szűk időintervallumra szóló bónuszoknak köszönhetően is vásároljon, végül annál többet fog elkölteni a drágább árura is. Ráadásul ő fizeti a pontgyűjtő akció fenntartási költségeit is.
Nem utolsó szempont a pontgyűjtő kártyáknál az általuk kiépülő vásárlói adatbázis. Egy olyan, sok százmillió tranzakciót tartalmazó információhalmaz, amiből kiolvasható, hogy az adott piacon melyik korosztályban milyen termék forog jobban, a vásárlók mikor melyik korosztályban milyen akciókat látnak szívesen, mennyit hajlandóak költeni.
Ugyanakkor adatvédelmi oldalról – időről időre – komoly aggályok is felmerülnek a pontgyűjtő kártyákkal. A személyre szóló kártyák ugyanis tartalmazzák a vásárló minden tranzakcióját, akár egy évtizedre visszamenőleg. Ebből adott esetben igen komoly és részletes, akár személyiségjegyeket is felsorakoztató profil állítható fel. A tranzakciókból például pontosan kirajzolódik a vásárló aktuális anyagi helyzete, annak változásai, behatárolható a mozgása, életritmusa. Következtetni lehet szokásaira, életkörülményeire.
Így aztán a vásárló eldöntheti, akar-e hűségkártyát, vagy sem, mindenesetre jó ha tisztában van vele mit nyer vagy nyer-e egyáltalán.
Kapcsolódó cikkünk:
