A Hódmezővásárhelyen született Antal Imre július 31-én lett volna 86 éves. A város nem feledkezett meg neves szülöttéről.

- Akkor csúszott meg mentálisan, amikor lebénult az ujja, és már nem tudott zongorázni - idézte fel egy riportban Jenei József, aki Hospice-házba kerülése előtt együtt is élt a 2008-ban elhunyt Antal Imrével.

- Depressziós nem lett, de az életében sorban jöttek a tragédiák. Először az édesapja hunyt el, majd az édesanyja, aztán a nagynénje, akit nagyon szeretett, és fokozatosan kezdett kicsúszni alóla a talaj. A következő törés az volt, amikor az újságból tudta meg, hogy a tévé nyugdíjazta - idézte fel Jenei József, aki úgy ítéli meg, hogy egykori jóbarátja rossz társaságba keveredett, amikor ezeket a problémákat fel akarta dolgozni.

- Az ivócimborák csak berúgatták. Hiszékeny volt, és ezt az emberek ki is használták. Ekkor az élete már elég zűrös volt - emlékezett Jenei, aki betegsége alatt ápolta.

Éppen 3 évvel a halála után 2011 július 29-én egykori kollégái, barátai jelenlétében avatták fel a budapesti Farkasréti temetőben Antal Imre sírkövét, amelyet a Magyar Televízió állított a legendás zongoraművész, televíziós műsorvezető sírjára. ."Lett volna dolgunk... utolsó éveiben nem vigyáztunk rá, és a sírkőre sem volt pénz sokáig" - jegyezte meg Nagy György. Mint hozzáfűzte, a gránitkő síremlék zongorát mintázó alakja a zeneművészre utal, a kőlap örökre letett mikrofont ábrázoló vésete pedig a legendás televíziósra.

Szülei pedagógusok voltak, ő orvosnak készült, emellett zongorázni tanult. Gyorsan és örömmel haladt a tanulásban, noha kezdetben még zongorájuk sem volt. Egy iskolai fellépésének híre eljutott a szegedi konzervatórium igazgatójához, s 12 évesen már megkezdhette tanulmányait az intézményben. Mindennap bejárt Hódmezővásárhelyről Szegedre, az iskolát magántanulóként végezte. 1951-ben a család felköltözött Pestre, ahol két év múlva lakást kaptak a Damjanich utcában.

Antal Imre az Erkel Ferenc Zeneművészeti Szakiskola után a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán folytatta tanulmányait, s 1959-ben kitüntetéssel végzett. Az Országos Filharmónia szólistája lett, hangversenykörútjain bejárta a fél világot, s nem kevesebb mint hét nemzetközi versenyről távozott értékes trófeával. Két ízben VIT-díjat, Bolzanóban a Busoni versenyen második díjat, 1966-ban Budapesten a Liszt versenyen első díjat nyert.

Idehaza a Fiatal Művészek Klubjában talált módot a feloldódásra, ahol állandóan vicceket mesélt. Erre figyelt fel Békés József író, a televízió szerkesztője, aki azt mondta: "figyellek téged, te olyan jól szórakoztatod itt a közönséget, gyere hozzám műsorvezetőnek". 1965-ben a Könnyű-e együtt élni veled című házaspárbajszerű (természetesen élő) műsorban állt először kamera elé, s mivel lámpaláznak nyoma sem mutatkozott rajta, rábízták a Köszöntő, majd a Halló fiúk, halló lányok című, nagy népszerűségre szert tett ifjúsági program vezetését.

Felívelő zenei pályafutása váratlanul kettétört: 1970 körül görcsösödni kezdtek jobb kezén az ujjai, egyre nehezebben játszott, s hamarosan fel kellett adnia zongoraművészi ambícióit. 1972-ben megvált az Országos Filharmóniától és a Magyar Televízió szórakoztató és zenei főosztályán kapott státuszt.

A televízióban jól kamatoztatta verbális tehetségét, színészi vénáját. A művelt, több nyelven is tudó, kellemes, szellemes, udvarias csevegő az ország "Antalimije" lett, képességeivel feledtette apró termetét, jelentéktelen külsejét. Számtalan népszerű műsor vezetője volt, több tévéjátékban pedig színészként is játszott. A Bors című sorozatban Dániel Ede "tanár urat" alakította, jellemszínészként kiváló alakítást nyújtott a Szevasz, Vera, a Szemüvegesek, a Circus Maximus című mozifilmekben. Vitray Tamással közösen vezette a szilveszteri tévéadásokat. Legtovább a Szeszélyes évszakok című derűs műsorban láthattuk a képernyőn. 2004-ben a Magyar Televízió örökös tagjává választották.

Az Erkel-díjas (1984), érdemes művésznek (1988) két könyve is megjelent: 1991-ben került a boltokba a Pami című kötet (ezen a néven csak édesanyja szólíthatta), amelyben legérdekesebb élményeit gyűjtötte egybe, 1998-ban pedig az Antal Imre legjobb viccei című könyvén szórakozhattak az olvasók.

Lételeme volt a humor, az önirónia, jó néhány viccmesélő verseny győztese volt, egy alkalommal öt órán keresztül mesélt vicceket egy színházban, alaposan lefárasztva közönsége nevetőizmait.

2008. április 15-én, 72 évesen halt meg. Utolsó kívánsága volt, hogy édesanyja hamvait is temessék mellé.

Hódmezővásárhelyen egy magánszemély révén él tovább a város híres szülöttének emléke. Kenéz Heka Etelka költőnő készíttette el Antal Imre domborművét. Lantos Györgyi szobrászművész alkotása, több neves személyiséggel együtt a Bessenyei Ferenc Művelődési Központ oldalán kialakított panteonban látható.

Kapcsolódó cikkünk:

Felavatták Antal Imre síremlékét a Farkasréti temetőben