A fecskék első hulláma rendre a nemzeti ünnepre, március 15. környékére „időzítik” hazatérésüket, zömük azonban április közepétől kezd hazaérkezni.
Idén azonban az időjáráshoz alkalmazkodva késnek, még most, április utolsó harmadában is csak az állomány töredéke érkezett meg. De valójában még nem késtek le semmiről, hiszen a költési időszak igazán csak május elején-közepén kezdődik.
A „csúszás” oka, hogy ezek a madarak is több száz kilométeres távolságból érzékelik a frontokat, és ha idehaza még nem megfelelő az időjárás, hosszabb-rövidebb időre letáboroznak a Földközi-tenger térségében.
Megérkezésük után még egy problémával szembesülnek. A jelentős részben aszfalttal, betonnal, térburkoló kővel fedett talajú településeken a mind gyakoribb aszályos tavaszokon, nyárelőkön szinte lehetetlen sarat találniuk, amivel tatarozhatnák, megépíthetnék fészkeiket. A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) ezért azt javasolja, hogy a meglévő természetes, és a kihelyezett mesterség fészkek, fészektelepek közelében minél több helyen létesüljenek sárgyűjtőhelyek. Ezeket mostantól legalább május végéig, folytatódó aszály esetén a másodköltés kezdetekor, június végétől néhány újabb hétig érdemes működtetni.
Szélsőséges időjárási események a múltban is voltak, évszázadonként azonban csak egy-két alkalommal okozva komoly pusztítást a madarak körében. Ez azonban nem volt gond, mivel a következő évtizedekben a fajok pótolták veszteségeiket, ősidőktől fogva ilyen, dinamikus egyensúly tartja fenn az egyedszámokat. Csakhogy a klímaváltozással az utóbbi pár évtizedben évenként, sőt évente többször visszatérő probléma az időjárás. Nehezítve persze egyéb, önmagában is pusztító tényezővel, mint a természetrombolás, környezetszennyezés stb.
Kapcsolódó cikkünk: Lesznek idén fecskéink?
