Már évek óta tavasszal Vásárhelyen is az eget kémlelik azok is, akiket pár éve még zavart a sok fecskefészek. Azonban egyre kevesebb fecske érkezik. Vajon mi lesz idén?

A néphit egyenesen Isten áldásának tartja, ha valahol fecske fészkel. Magyarországon fogynak a fecskék, mert egyre kevesebb helyen tudnak fészkelni, alig találnak sarat, és egyik táplálékukat, a szúnyogokat is kiirtjuk előlük. 

Tíz évvel ezelőtt, néhány kertes háznál, ahol még jószágot is tartottak, titokban levertek néhány fecskefészket, mert annyira sok fészek sarazta össze a fehérre meszelt falakat. Ma már azok is évek óta visszavárják a fecskéket, legalább a megmaradt fészkekbe. Azonban látnunk kell, hogy ez mára illúzióvá vált, ugyanis a mára már a fészkelőhelyükön nem találnak elegendő táplálékot, aminek eredménye a fecskék számának drasztikus csökkenése.

1999 és 2009 között a molnárfecskék populációja 65 százalékkal, a füsti fecskéké 44 százalékkal, a partifecskéké 30 százalékkal csökkent Magyarországon, és ez azóta is folytatódik. Azóta eltelt 10 év és csak még rosszabb a statisztika.

A Magyarországon fészkelő három fecskefaj: a partifecske, a molnárfecske és a füsti fecske hosszú távú vonuló, vándorlási útvonalaik átszelik a Szaharát, ismert telelő területeik Közép- és Dél-Afrikában vannak.

2010-ben, a fecskék védelmének évében a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület szakemberei úgy vélték, az elmúlt évtizedben három tényező miatt csökken ennyire a fecskék állománya.

A legerősebb ezek közül az élőhelyek átalakítása. A hagyományos mezőgazdasági építményeket korszerű, ipari létesítményekké alakítják át, drasztikusan csökken a legelő- és a háziállatok száma, emiatt kevesebb a fészkelőhely. Az utak és járdák lebetonozása, aszfaltozása sem segíti a madárvédelmet, hiszen így a füsti és molnárfecskék nem találnak elegendő sarat a fészeképítéshez.

Az istállók kiürülésével az eddig bőséges táplálékforrás is megcsappant. Mindezeken túl a rovarok száma és minősége is csökken a növényvédő szerek és a mind intenzívebb kémiai szúnyogirtás miatt, tehát a fecskék kevesebb és rosszabb táplálékhoz jutnak.

A második legfőbb károsító tényező a klímaváltozás. A társadalmi változások is fontosak. Megbomlott az ember és a fecskék több évszázada tartó együttélése. Városon-vidéken egyaránt kevésbé tűrik meg maguk körül a madarakat az emberek. A fecskefészkeket leverik, és riasztó eszközökkel (például tüskesorral) igyekeznek távol tartani a fészkelni vágyó fecskepárokat. 

Az MME szakemberei szerint, ennek ellenére nem valószínű, hogy a fecskék kipusztulnának, sokkal inkább az emberi letelepedés előtti alacsonyabb egyedszám fog visszarendeződni. A kisebb populáció azonban több szempontból is hátrányos a számunkra. A gyönyörködtetésen túl továbbra is gazdasági haszonnal szolgál a fecske az ember számára, hiszen kordában tartja a legyek és a haszonállatokat gyengítő különféle vérszívók számát.

Azonban van egy nagyon fontos szempont, ami még inkább növeli a különböző fecskefajok (és a településeken szintén velünk élő denevérek) jelentőségét. Az éghajlatváltozás hatására egyre több mediterrán és trópusi szúnyogfaj jelenhet meg Magyarországon, ezek pedig különféle betegségeket (dengue-láz, chikungunya-láz) hozhatnak magukkal. A fecskék nem csupán ezeknek a rovaroknak az elterjedését gátolnák, de az ország területén eddig is jelen lévő maláriaszúnyog-fajok szaporodását is kordában tartanák.