Sok évtizedes hagyomány Hódmezővásárhelyen (is), hogy megválasztják a város díszpolgárát, valamint a Signum Urbis Honorantis és a Pro Urbe díjazottakat.
A Díszpolgári címet és a díjakat idén is március 15-én, az 1848/49-es forradalom és szabadságharc évfordulója alkalmából a hódmezővásárhelyi díszközgyűlésen adják át. Valószínű azonban, hogy a vírushelyzet felülírhatja a tervet.
Idén Hódmezővásárhely díszpolgára címet Erdős Péter tanár, festő- és szobrászművész kapta életműve, a városért végzett önzetlen tevékenységéért.
1938-ban született Hódmezővásárhelyen. Édesapja és édesanyja Képzőművészeti Főiskolát végzett festőművészek voltak, akik a városban tanítottak.
Erdős Péter a Bethlen Gábor Gimnáziumban érettségizett. Középiskolai éveiben a Füstös Zoltán vezette városi képzőművész kör tagja volt, majd a Szegedi Tanárképző Főiskola földrajz-rajz szakán szerzett diplomát 1960-ban.
Két évig Mártélyon tanított, ezt követően a hódmezővásárhelyi Szántó Kovács János Általános Iskola tanára volt 1974-ig, azután szabadúszó művészként tevékenykedett tovább.
1968 és 1973 között a Magyar Képzőművészeti Főiskolán szerzett plusz diplomát, mesterei Veress Sándor László és a Vásárhelyi Iskola egyik legjelentősebb mestere: Patay László voltak.
Kevesen tudják róla, hogy zongora tanulmányaiban művészi fokra jutott, ezért Mártélyon éneket is tanított. Fiatal korában tornász bajnokságokon nyert aranyérmeket.
Azon kevés - még élő - vásárhelyi művész egyike, akik 1954-ben részt vettek a Vásárhelyi Őszi Tárlat megszervezésében, sőt önarcképével már az I. Vásárhelyi Őszi Tárlaton is szerepelt. Az Őszi Tárlatnak azóta is rendszeres szereplője.
Rendkívül sokoldalú művész. Hosszú lenne felsorolni, hogy a képző- és iparművészetek mely ágaiban alkotott és alkot. Festőként és grafikusként épp úgy ismert, mint tervező művészként, de a szobrászat és a kerámia minden ágában biztoskezű alkotó.
Elsősorban festőként szerzett hírnevet. Azon kevesek közé tartozik, akik még a Vásárhelyi Iskola szellemiségét képviselik. Lírai tájképeit egy neves műkritikus Juhász Gyula verseihez hasonlította. Egy tavaszi tárlaton egyöntetű többséggel nyerte el a közönségdíjat. Tevékenysége nem kíván hosszabb felsorolást és elemzést.
Rendszeresen szerepel az ország jelentős kiállításain. Sok önálló kiállítása is volt az országban, többek között szülővárosában is. A Mezőgazdasági Múzeum által rendezett „A mezőgazdaság a képzőművészetben” című nagyszabású kiállításon képviselte városunkat.
A Magyar Nemzeti Galéria több alkotását őrzi. Képei Angliától Japánig különböző gyűjteményekben megtalálhatók.
Illusztrátorként is jelentős munkát végzett. Ő tervezte Mártély és Mindszent települések címerét is. Biztos kezű művész. Bronz plaketteket éppúgy készített, mint utcanév táblákat és emléktáblákat. (Bibó Lajos, Péczely Attila, valamint a Bethlen Gábor Gimnázium panteonja arcképcsarnokának több neves személyiségének portréi.). Nagy méretű falképe Fábiánsebestyén házasságkötő termét díszíti. A Városháza 1970-ben leégett toronysisakjának épen maradt vörösréz lemezeiből készítette el Vásárhelyi Testamentum című ,,kapuját", amelyen a város címere és jellegzetes motívumai mellett Hódmezővásárhely jeleseinek portréi láthatók. Jelenleg nagy retrospektív életmű kiállítását tervezi az Alföldi Galéria földszinti termeiben.
Idén Signum Urbis Honorantis (A Város megbecsülésének jele) díjban részesül:
Vitéz Kádár József, az 1956-os forradalom idején tanúsított szerepvállalása elismeréseként.
Vitéz Kádár Imre József Hódmezővásárhelyen született 1933. június 25-én. Az 1956-os forradalom idején jelentkezett a hódmezővásárhelyi nemzetőrséghez. Feladata a hívások és parancsok közvetítése volt. A honvédből lelkiismeretes munkájának köszönhetően nemzetőr főhadnagy lett. Novemberben fontos szerepet vállalt a jelentős túlerőben lévő szovjetekkel történő tárgyalások felvételében, igy emberi és anyagi áldozatok nélkül foglalták el a várost. Sikerült elérnie, hogy szülővárosában ne rendezzenek véfürdőt a szovjetek a bevonuláskor. Az 1956-os szerepvállalása miatt eljárást indítottak ellene, a népi demokratikus államrend veszélyeztetése címen. Munkahelyéről elbocsátották.
1991. október 23-án 56-os emlékéremmel tüntették ki.
2008. május 31-én 1956-os érdemei elismeréséért vitézzé avatták.
2011-ben a Hazáért érdemkereszttel tüntették ki.
Signum Urbis Honorantis (A Város megbecsülésének jele) díjban részesül:
Dr. habil. Cserjés Katalin, PhD egyetemi docens, a művészettörténet területén végzett kiemelkedő munkássága elismeréseként.
Budapesten született 1954. július 16-án. Kisgyermekkora óta Hódmezővásárhelyen él. A Bethlen Gábor Gimnáziumban érettségizett, majd a József Attila Tudományegyetemen szerzett magyar-orosz szakos diplomát. A Bethlen Gábor Gimnázium tanára lett, majd később a JATE Modern Magyar Irodalom Tanszék oktatója. 1987-ben egyetemi adjunktus, 2015. szeptember 1-től egyetemi docens. Egyetemi oktatóként kutatási területe a kortárs rövidpróza, a kép-szöveg viszonylatok s a képzőművészet és irodalom határterületei. 2009-ben átvette a Hajnóczy-hagyatékot, azóta a Hajnóczy Péter Hagyatékgondozó Műhelyt vezeti, de az El-Kozovszkij-munkacsoport létrehozása is az ő nevéhez kötődik, tagja lett a Madách Társaságnak is. Ezen csoportok tevékenysége mára már országossá szélesedett. Folyamatosan publikál. 2017-ben két jelentős tanulmányát a Németh László Városi Könyvtárban mutatta be. Múzeumpedagógiai munkássága is kimagasló. Tárlatvezetéseket tart a REÖK-palotában, a Ludwig Múzeumban, a Tornyai János Múzeumban és az Alföldi Galériában. Két művészettörténeti-kortárs művészeti önképzőkört vezet, a REOK-ben és Hódmezővásárhelyen a Németh László Városi Könyvtárban. Utóbbi 2005-ben alakult és azóta 30-35 fős létszámmal működik.
Signum Urbis Honorantis (A Város megbecsülésének jele) díjban részesül:
Imre Sándor kovácsmester, a város lakossága szolgálatában végzett munkássága elismeréseként.
Imre Sándor kovácsmester a kihaló mesterség utolsó vásárhelyi művelője a Tarján városrészben dolgozik. Életműdíjat kapott 2020-ban. Keze munkáját több ismert felújított műemlék épületeinket megtaláljuk, részt vett a szegedi zsinagóga kovácsoltvas kapujának, az ópusztaszeri emlékparkban lévő szélmalom vas alkatrészeinek és a gyulai vár, illetve a szegvári kastély létrehozásában vagy felújításában is.
Pro Urbe (a Városért) díjat szavazott a testület:
Egyed Bélának, a Hódmezőgazda Zrt. korábbi vezérigazgatója részére.
Egyed Béla a Hód-Mezőgazda Zrt. korábbi vezérigazgatója. Az Állattenyésztési Napok életre keltője, elindítója, ötletgazdája volt, amely az elmúlt 27 évben már nemzetközivé nőtte ki magát, és egyben Magyarország legnagyobb agrárkiállítása. A hazai agráriumban és Hódmezővásárhely hírnevének öregbítése terén kifejtett több évtizedes munkássága elismeréséül 2019 augusztus 20-a alkalmából Dr. Nagy István agrárminiszter az Életfa Emlékplakett Bronz fokozata elismerést adományozta Egyed Béla részére, a szarvasmarha-, és lótenyésztésben, valamint az Alföldi Állattenyésztési Napok létrehozásában és szervezésében ellátott tevékenységéért. A Holstein-fríz Tenyésztők Egyesülete elnöke.
Pro Urbe (a Városért) díjat szavazott a testület:
Návay Sándor szobrászművész részére a művészeti tevékenységével elért kimagasló eredményei elismeréseként.
Návay Sándor szobrászművész 1955-ben született Hódmezővásárhelyen. Tanulmányait a szegedi Tömörkény István Művészeti Szakközépiskolában kezdte, mesterei voltak Samu Katalin, T. Nagy Irén, Kalmár Márton. 1981-ben végzett a Magyar Képzőművészeti Főiskola, Szabó Iván növendékeként. Tanulmányai alatt ismerkedett meg a bronzöntéssel, amellyel a mai napig is dolgozik.
1982-ben a Nyíregyháza-Sóstói alkotótelep résztvevője. 1985 és 1991 között a Nemzetközi Bronzöntő Művésztelep résztvevője, egyben egyik alapító tagja. Alkotásait maga önti bronzba viaszveszejtéses eljárással. Realista szellemű figuratív alkotásai lírai árnyaltságúak. Az egyetem elvégzése óta tagja a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületének, 2003-tól a Magyar Képző és Iparművészek Szövetségének.
Pro Urbe (a Városért) díjat szavazott a testület:
Pokomándy Zsuzsanna tanár, néptánc-, kézműves oktató, népművelő részére, oktató-nevelő, művelődésszervező munkásságának, valamint a vásárhelyi értékeket itthon és külföldön népszerűsítő tevékenységének elismeréseként.
Pokomándy Zsuzsanna 1946-ban született Hódmezővásárhelyen. Az 1976-ban megalakult Városi Vegyeskar egyik alapítója. Hosszú éveken keresztül néptánc csoportokat tanított. A néptánc oktatói végzettség mellett táncház vezetői, táncház-zenész és kórus karnagyi diplomával is rendelkezik.
1986-88-ig a Megyei Művelődési Központ ének-zenei főelőadója. 1988-2006-ig a Petőfi Sándor (ma Bessenyei Ferenc) Művelődési Központ munkatársa nyugdíjazásig. A városban elsőként szervezett mazsorett csoportot. Az általa vezetett Boróka Asszonykórus Országos Arany minősítést szerzett. Pokomándy Zsuzsanna tagja a Magyar Foltvarró Céhnek és számos országos versenyen nyert el 1. díjat. Hét alkalommal díjazták munkáit, kapott Minisztériumi fődíjat, a Csongrád Megyei Közgyűlés díját és a Magyar Kézművességért Alapítvány díját is. 1970-től tanítja a necckészítés fortélyait, tábort vezet. Több mint 60 kézműves alkotása iparművészeti zsűri számmal elismert. Munkái kb. 130 kiállításon, pályázaton szerepeltek, több csoportos kiállítása volt külföldön is. Munkásságáért Péczely Attila emlékplakettet, Kulturális Miniszteri Dicséretet és Kardos Pál emlékplakettet kapott.
