Július 3-án nagy számú érdeklődő közönség előtt nyílt meg Szénási János fazekas életmű kiállítása a Tornyai János Múzeumban.
Fotók: VH
Szénási János 1944-ben született Hódmezővásárhelyen. 1958-ban a Majolikagyárba került ipari tanulónak, majd a szakmunkás bizonyítvány megszerzését követően ott dolgozott korongosként. 1968-től az Alföldi Porcelángyárban volt csoportvezető, majd művezető. Feleségével, Tóth Erzsébettel 1971-ben költöztek az Eke utcai családi házba, ahol kialakította saját műhelyét. Alkotókedvét a gyári munka nem elégítette ki, ezért 1980-ban kilépett és ipart váltott.
Szénási az anyagok és technikák tökéletesítése mellett nagy súlyt fektetett arra, hogy minél alaposabban megismerje a helyi fazekas hagyományokat. Kezdetben mázatlan edényeket készített, majd igazi kibontakozást a csúcsi fazekasok stílusának, a fehér alapon kobaltkék mázas kerámiának a felújításában ért el. Ezekre tucatnyi példát láthatunk a most megnyílt kiállításon is.
A régi formák és motívumok felhasználásával készült tányérok, tálak, butellák, korsók megformálása mellett arra törekedett, hogy a hagyományokon alapuló munkái jól illeszkedjenek a mai lakáskultúrába, ne csak díszül szolgáljanak, hanem használhatók is legyenek – jellemezte Szénási János munkásságát Nagy Vera néprajzkutató a megnyitón
Szénási János 1981 óta zsűrizteti munkáit. Önálló kiállítással 1985-ben mutatkozott be először Hódmezővásárhelyen, melyet számos egyéni és kollektív kiállítás követett itthon és külföldön. Szakmai elismerést díjak, kitüntetések sokasága jelzi, 1990-ben kapta meg a népi iparművész, 2009-ben pedig a Népművészet Mestere címet, a 2010-ben Hódmezővásárhely városa Signum Urbis Honorantis díjjal ismerte el munkásságát. Tucatnyi hazai kiállítása mellett, Németországban, Olaszországban a La unita fesztiválon, Hollandiában volt kiállítása.
A most 70 éves Szénási János a vásárhelyi fazekasság egyik leginkább figyelemre méltó alkotója, aki évtizedek óta fáradhatatlanul öregbíti a hódmezővásárhelyi fazekasság tradicionális hírnevét.
A megnyitón Vásárhelyi Hírek kérdésére, hogy hogyan összegezné az eltelt évtizedeket, röviden annyit mondott: számára ez a kerámiával töltött 50 év, olyan, mint egy szép házasság.
