Sorozatunkban végigjárjuk Hódmezővásárhely éttermeit, majd megosztjuk kulináris benyomásainkat az olvasóval. Ötleteket is szívesen fogadunk, sőt hasonló élményeket is küldhetnek.
Felhívjuk olvasóink figyelmét, hogy sorozatunk több évvel ezelőtt készült, a cikkekben leírtak azóta jelentősen változhattak!
Étterem mustra Hódmezővásárhelyen I.
Oliva Gyros és Salátabár
Némi fenntartással látogattunk el sorozatunk első helyére, az Oliva gyros & salátabár nevet viselő gyorsétterembe. A Németországban hasonló kinézetű rendkívül népszerű helyeket a köznyelvben bistro-nak hívják és jellemzően török, albán, olasz és görög tulajok és családtagjaik üzemeltetik. Az Oldalkosár utcai étterem persze nem hasonlítható ezekhez, ha csak nem a tisztasága és érezhető mediterrán hangulata miatt. A fali dekoráció mellett, a jellegzetes háncsból font görög székek is ezt sugallják. Szóval kezdjük felvenni „légkört”, ami egyelőre az étlap tanulmányozásának izgalmában fejeződik ki. A választásunk egy másfél adag csirkemell darabkákkal tarkított tökmagos salátára és egy görög pitára esett, elvégre legyünk stílszerűek.
Nem kellett sokat várnunk, jött is a gazdagon megrakott tányér. Az illúziót rögtön romba döntötte, az enyhén szólva is a majálisok hangulatát idéző hajlékony műanyagtányér látványa. Ezt még megspékelték egy (legalább színes lenne!) mezei fehér szalvétába tekert műanyag késsel és villával. Hamar felülkerekedett a józan ész, mert megértettük hogy jó szokás szerint a túlbuzgó ÁNTSZ és társai miatt kényszerül kompromisszumra az étterem.
A tökmagos csirkesaláta mutatósnak és gazdagnak látszott, ám közelebbről megnézve, döbbenet ült ki az arcunkra. Sem és, sem asztaltársam nem látott még friss zöldből készült salátán pirított kenyérkockákat. Az okát a mai napig keressük és csak találgatunk, talán azért hogy többnek látsszon? Vagy talán azért, hogy többet igyunk? Ugyanis eleve a jellegénél fogva száraz csirkemell, csak még torokkaparósabb fogást eredményez. A kellemes balzsamos ecettel meghintett, egyébként ízletes összeállítást csak a kenyérkockák rontották.
Na de mi van az én görög pitámmal!? Majdnem elhűlt! Pedig az forrón finom! A guszta kis görög lepénykenyérkém pocakja csak úgy dudorodott a sok finomságtól. Vagyis szintén rostonsült csirkemell, uborka, hagyma, paradicsom, feta sajt és tzatziki. Itt aztán hirtelen megállt a műanyag villa a levegőben! Ez utóbbi két alkotórész adja ugyanis az igazi nevét az ételnek: ergo attól görög, hogy a feta az feta, vagyis jellegzetes túrószerű, vékonyan savanykás sós sajt, amely a szánkban finoman töredezik és nem valami homogén ízű fehérsajtszerűség, amelyre ha ráharapunk, a fogunk két oldalára tapad. Na de hol a tzatziki, kérdeztük egymástól, hiszen ma már jó eséllyel minden magyar honpolgár tudja, hogy eme görög nemzeti eledel, az igazi magyaros konyhától sem távol álló fokhagymából, joghurtból és apróra metélt uborkából áll. Helyette a pitámban a túlságosan is domináló kapros öntet nyomait fedeztem fel. Az egyébként is bátortalan fűszerezést még tovább rontotta a jellegzetes kapros „fíling”. Két üdítővel az eddig megevettekért 3800 forintot fizettünk, ami igazolta a beszámoló legelső mondatának első két szavát.
Újabb próbálkozás következett, egy gyros pitában és egy hamburger formájában. A kedves felszolgáló jelezte, ha ezeket menűben rendeljük, jobban jövünk ki és kapunk két kisadag hasábburgonyát és 3 deci bodzás limonádét is. Hát legyen! Mint az képünkön is látható, szép laktató adagok érkeztek. Bár a kisördög felébredt bennünk, vajon milyen ötletből fakadt, hogy a hamburgerzsemléhez éppen hasábburgonyát adnak? Tegyük fel, egy kis adag friss saláta helyett! Ha már salátabárnak hívja magát. Az étlap nyolcféle salátája mellett, sajnos a friss zöldség még díszítőelemként is csak elvétve vidámította meg az eddig rendelt fogásainkat, pedig a mediterrán konyha egyik jellegzetessége éppen a sok „serkenő” zöldség! A gyros viszont remek volt, bár több húst is el tudtunk volna képzelni 690 forintért. A hamburger pedig hozta a formáját, de hát nem könnyű elrontani ezt a mindennapok részévé vált amerikai étket. A menűhöz adott citrussal finoman ízesített bodzalimonádé az igazi felüdülést jelentette. Mint ahogy a számla végösszege is üdítően hatott, hiszen 1900 forintból ketten jól laktunk.
Összességében, értékelhető a szándék a külső megjelenésben, a mediterrán hangulat azonban a kulináris élményben nem jelent meg, de még az asztalokon sem láttunk sehol legalább egy kis üveg balzsamecetet, vagy olivaolajat.
Annak tudjuk igazán jó szívvel ajánlani az Oliva gyros és salátabárt, akit az ár-érték arány nem igazán zavar, aki még soha nem evett török vagy görög étteremben külföldön, vagy valamelyik magyar városban, illetve aki hajlandó a kompromisszumokra.
Kapcsolódó cikkeink:
