1945. december 22-én - bő másfél évvel a magyarországi zsidóság deportálása után - a magyar minisztertanács rendeletet alkotott arról, hogy a 300-400 ezer fős magyarországi németségnek el kell hagynia Magyarországot, vagyonuk pedig a magyar államra száll.
Az első vonat 1946. január 19-én indult Budaörsről, nyárig már közel 110 ezer embert kényszerítettek az ország elhagyására; az elüldözöttek száma 1948 júniusáig meghaladta a kétszázezret.
Magyarország és a németség története közel ezer éve egybefonódik. Közös történelmünk során a békés együttélés és a háborúskodások váltották egymást: a háborúk jellemzően kívülről érkeztek, míg az országban megtelepedett németek alapvetően konfliktusmentesen élték mindennapjaikat a többi nemzettel.A 19-20. század fordulójára a magyarországi németség jelentős szerepet töltött be az ország életében. Számarányát tekintve a mai Magyarország területén élők kb. 7%-át tették ki 1910-ben, míg az egész történelmi Magyarország lakosságának kb. 10%-át alkották a szász és sváb kisebbség tagjai. Társadalmi megoszlásuk is jellegzetes: a magyarországi németek egyrészt városlakók voltak, másrészt pedig a főként a Dunántúlon és a Duna-Tisza közén élő svábok virágzó földműves gazdaságokat vezettek.
A magyarországi németek elhurcolásának és elűzésének emléknapja alkalmából január 19-én, kedden 11 órai kezdettel tudományos tanácskozást rendez az Emlékpont neves történészek közreműködésével, a hetven évvel ezelőtt indult német kitelepítésről.
