Több mint 100 fotót adományozott a városnak az 1993-ban elhunyt Nagygyörgy Sándor, festő- és fotóművész özvegye. A képek átadási ceremóniájával együtt, 26 alkotásából nyílt kamarakiállítás a Tornyai János Múzeumban január 15-én délelőtt.
A leginkább természetfotóiról ismert, Balázs Béla-díjas és Érdemes Művész hagyatékát Ábrahám Mariann zongoraművész, zenetanár, a művész özvegye adta át a közgyűjteménynek. Előtte Almási István polgármester méltatta Nagygyörgy Sándor munkásságát, akinek a leginkább szeretett témája Mártély volt.
A nyíregyházi születésű Nagygyörgy Sándor ezer szállal kötődött Hódmezővásárhelyhez és környékéhez: a dél-alföldi városban nőtt fel, itt végezte középiskolai tanulmányait, természetélményei és alkotásai a Tiszához, a mártélyi és körtvélyesi holtághoz, az ártéri erdőkhöz fűződtek. A festőecsetet is emiatt cserélte le a fényképezőgépre, mondván hitelesen csak a fotó adja vissza egy táj látványát.
A Tornyai-múzeum január végéig látható kamarakiállításán huszonhat fotón és festményen keresztül villan fel Nagygyörgy Sándor hatalmas életműve. Látható a Sörös Károly mártélyi halászt, illetve a szélmolnárt megörökítő ikonikus sorozata, valamint egy-egy fotó a zsámbéki templomról és a chartres-i katedrálisról, na és persze számos mártélyi tájkép.
„Ha egy pocsolyán valami tükröződött, az csakis mártélyi pocsolya lehetett” illusztrálta néhai férje viszonyát Mártélyhoz, Ábrahám Mariann. A művész özvegye elmondta, férje bensőséges kapcsolata a természettel, Mártéllyal csúcsosodott ki: „Olyan volt mint egy szerelem”
Nagygyörgy Sándor édesapja id. Nagygyörgy Sándor tabáni református lelkész volt. A család életéről, illetve
Nagygyörgy Sándor hatalmas életművéről Szenti Csilla a Hódmezővásárhelyi Levéltár vezetőjének sok fotóval illusztrált tanulmányát olvassa el ITT!
A Képzőművészeti Főiskolán Bernáth Aurél osztályában szerzett festőművész diplomát 1959-ben. A hatvanas években "döbbent rá", hogy a természet csodáját nem tudja ecsettel tetten érni, ezért a vizuális kifejezés egy másik eszközéhez, a fotográfiához nyúlt - írta jegyzeteiben. 1976-ig szabadfoglalkozású festő- és fotóművészi tevékenységet folytat, 1977-től haláláig a Nimród vadászati magazin munkatársa. Első egyéni tárlatát 1974-ben rendezte a Műcsarnokban. Ezt követően a világ tucatnyi nagyvárosában volt kiállítása. Számos nemzetközi fotókiállításon nyert díjakat, képeit rendszeresen közölték magyar és külföldi lapok, valamint több kötet társszerzője volt, számos albumot és kiadványt illusztrált felvételeivel. 1981-ben a Nemzetközi Természetfotós Szövetség alelnökévé választották - e tisztséget haláláig töltötte be. A különböző pálya- és nívódíjak mellett több rangos kitüntetést kapott: 1979-ben Balázs Béla-díjjal, Nimród-emlékéremmel, 1989-ben az Érdemes Művész címmel ismerték el munkásságát. Mártélyon a Faluház előtt lánya, Nagygyörgy Ágnes szobra, a Festők Dombján emléktábla őrzi emlékét.
Nagygyörgy Sándor életművében jelentősek portréi, riport-, szocio- és épületfotói, de igazi elismerést és nemzetközi hírnevet természetfényképeivel szerzett. Fotóművészi tevékenységének elsődleges célja a természet rejtett szépségeinek feltárása volt. Érdeklődését a múló világ megrendítő jelenetei, a táj, az állatok, a csend, a természetes és az ember által alkotott világ harmonikus kapcsolatának felfedezése és bemutatása vezérelte - olvasható egy róla írt tanulmányban. „Meg akarom ismerni a természet mindennapi titkait, megkeresni a vadon élő állatok életének évezredes rítusait. Mindehhez úgy közelíteni, hogy észrevétlen maradjak, hogy a természet
szigorúan meghatározott rendjét jelenlétemmel lehetőleg ne bolygassam meg. Objektív és igaz képet szeretnék megörökíteni” – vallotta.
