A hódmezővásárhelyi Emlékpont Embermentők a 20. századi Magyarországon című előadássorozatában Nagy Gyöngyi, a közgyűjtemény történésze Slachta Margit és Salkaházi Sára szociális testvérek életét mutatta be. Az előadó kiemelte: Izrael Állam mindkettőjük tevékenységét a Világ igaza címmel ismerte el.

A lengyel nemesi családból származó Slachta Margit szociális tevékenysége mellett katolikus újságot is szerkesztett, majd 1920-ban ő lett az első magyar női képviselő a parlamentben, s ő alapította meg 1923-ban a Szociális Testvérek Társaságát. Utóbbi szervezetnek lett tagja a polgári családból származó Salkaházi Sára, aki amellett, hogy mint újságíró, író és szerkesztő is dolgozott, könyvkötőként kétkezi munkát végezve megismerte a munkások világát is.

A Szociális Testvérek Társasága rendházaiban biztosított menedéket a Lengyelországból érkező menekülteknek, s a szervezet a negyvenes évektől mintegy ezer, zsidó származású magyar állampolgárt mentett meg az elhurcolástól.

Salkaházi Sárát a német megszállás követően feljelentették, mivel az általa vezetett rendházban zsidókat bújtatott, s egy nyilas különítmény elfogta, s 1944 december 27-én több zsidó polgárral együtt a jeges Dunába lőtték. Salkaházi Sárát embermentő tevékenységét elismerve – neki mintegy száz üldözött köszönheti életét – avatták boldoggá 2006-ban.

Slachta Margit a vészkorszakban felszólalt a munkaszolgálatosok védelmében és személyesen kérte XII. Piusz pápát, hogy lépjen fel a szlovákiai zsidóüldözés ellen. Bár 1945 után ismét parlamenti képviselő lett, mivel felszólalt az egyházi iskolák államosítása ellen, 1949 után már nem indulhatott mandátumért, az Egyesült Államokba emigrált, ahol továbbra is aktív maradt és segítette az 1956-os menekülteket is.