1998-ban vásárhelyi születésű férje halála után költözött a városba, amelyet második szülőföldjének telkintett. Életének 88. évében tért örök nyugalomra.
1936. október 26-án született, az akkor Jugoszláviához tartozó Hercegmárokon. Elemi iskoláit Baranyában végezte, magyar nyelven. Nem volt még 8 éves, amikor édesanyja elhunyt. Édesapja Bácskába újranősült, így Bácsmonostorra költöztek. Ott nem volt magyar iskola, így szerb gimnáziumban érettségizett. Utána Szabadkán végezte a tanítóképzőt.
Tanítóként nem dolgozott, mert énekelni vágyott. Az újvidéki Konzervatóriumba járt privát énekórákra. Közben az újvidéki rádiónál énekelt és az Újvidéki Magyar Színházban játszott operettekben.
Később Bécsben kapott állást énekesként a Raimund Theater-ben. A 70-es évek elején jött először Budapestre operaénekesként. Itt ismerte meg a férjét, a hódmezővásárhelyi születésű ifj. Kenéz Ernőt. Szerelem volt első látásra. Két hónap után Kenéz Heka Etelka bécsi lakásába költözött. Férje egy vásárhelyi gazda id. Kenéz Ernő fia volt, aki 800 hold földet, 3 tanyát, 2 házat az államosítás idején elveszített.
Bécsben nyitottak egy magyar éttermet, magyar zenével és ott énekeltek. Az étteremben rendszeres vendégek voltak a magyar diplomácia képviselői, éppúgy, mint az osztrák közélet tagjai. 1998. februárban elhunyt a férje, azóta Hódmezővásárhelyen élt.
Kenéz Heka Etelka a Szent György Lovagrend tagja, költő, énekművész nyolcvanöt saját kiadású verseskötetének, egyéni eszmeiséggel, sokszor misztikummal átszőtt írásait, verseit tartalmazó könyveinek egy részét a hódmezővásárhelyi iskoláknak, intézményeknek adományozta. Nemcsak a szellemi táplálékot, hanem rendszeresen valódi anyagi segítséget is nyújtott a rászorulóknak, például az ünnepek alkalmával éveken át étellel lepte meg a vásárhelyi Hajléktalan szállót.
Saját költségén domborműveket, szobrokat is adományozott, többek között például a Bethlen Gábor Református Gimnáziumnak. Megalapította a Gyűrű-díjat, amit minden évben a Péczely Attila Alapfokú Művészetoktatási Intézmény egyik tehetséges magánének szakosa kapott meg.
A város elismerését azzal is kivívta, hogy 2013 őszén Kenéz Ernő és Ilosfalvy Róbert operaénekesek, valamint Antal Imre zongoraművész, televíziós személyiség domborművének adományozásával megteremtett, egy a vásárhelyi jeles személyiségekre emlékező panteont a Bessenyei Ferenc Művelődési Központ, erre a célra kialakított oldalfalán.
Hódmezővásárhely 2003-ban Signum Urbis Honorantis elismeréssel, 2015-ben Pro Urbe-díjjal tüntette ki.
Személye érdekes, sajátos színfoltja volt Hódmezővásárhely kulturális életének. Az utóbbi években a nyilvánosságtól teljesen visszavonult.
Egyszer a Vásárhelyi Híreknek azt nyilatkozta: "Mára már - részben férjemnek köszönhetően - második szülőföldemnek tekintem Hódmezővásárhelyt."
88 éves korában örök nyugalomra tért.
