A fergeteges tréfák, megtörtént sztorik menetét versek szakítják meg: egyszemélyes, édes-bús előadás. Szombaton este a Bessenyei Művelődési Központban.
"Nagyon sok remek történetem van. A színházról, az életemből, saját magamról, erős öniróniával. Sok bajom van a "stand up" műfajjal. Alig-alig van jó, a többsége komoly szenvedést okoz. Ezt még el is lehetne viselni. Az igazi katasztrófa az, hogy a közönség ezekért is odavan. Felébredt bennem egy dacos düh. Elhatároztam, hogy én is csinálok egy speciális stand up-ot, amelynek az a lényege, hogy a remek történeteim közé becsempészek verseket is. Hiszen a vers is közlés, sok esetben történet is, megpróbálom úgy belopni, hogy egy-egy vers jelenléte magától értetődő legyen." – Jordán Tamás
Jordán Tamás az általa alapított szombathelyi Weöres Sándor Színház igazgatója 2008 óta. Vagyis önálló estje az év elején onnan indult „missziós” körútjára az országban és időnként oda tér vissza.
A másfélórás est színházi történetekkel indul. Vagy még előbb, azzal, hogy Jordán Tamás a jegyszedőkkel együtt fogadja a nézőket, és ezzel, hogy tulajdonképpen nem is tudni, mikor kezdődik pontosan, egyszer csak mintha benne lennénk egy beszélgetésben, amelyben mi, nézők ugyan a szó szoros értelmében nem beszélünk, de attól ez még beszélgetés. Ahogy a vers is az. Nem szavalat, nem valamiféle fennkölt és távoli gesztus, hanem beszélgetés arról például, hogy képzeld, nem tudtam aludni az éjjel, csak néztem ki az ablakon… és szinte észrevétlenül váltunk Kosztolányi Hajnali részegségére. A verseket többnyire ülve mondja, szemmagasságban velünk, nézőkkel, így még inkább nekünk, egyszerűen és sallangmentesen. Főleg Radnótit és József Attilát. És közben arról beszél, hogy ezzel az esttel szeretné az országot járni, iskolákba, fiatalokhoz eljutni, mint afféle misszionárius, akinek az a hivatása, hogy megmutassa nekik, hogy a saját életüket, a saját kérdéseiket találják meg ezekben a versekben. A hétvégén a vásárhelyiek is, a Bessenyei Művelődési Központban.
