Tudta? A tojáshéj az Ószövetséget, a belseje pedig az Újtestamentumot is jelképezi. A tojás piros héja Krisztus elhullatott vérét, belső része pedig Krisztus verejtékét jelenti.
A húsvét előtti böjt korábban negyven napos volt, mára a szokást őrző katolikus egyház enyhített a szabályozáson: a szigorú megtartóztatást hamvazószerdára és nagypéntekre írja elő. Hogyan jutunk el az ételektől való tartózkodástól a húsvéti dőzsölésig, miért éppen sonka és tojás kerül az asztalra?
A nagyböjt a húsvét előtti negyven napos előkészületi időszak, amelynek célja a keresztény közösségekben a bűnbánás, a hitben való elmélyülés, felkészülés Jézus Krisztus feltámadásának ünnepére. Bár sokaknak az állati eredetű ételekről való lemondás jut eszébe, a böjt azonban ennél jóval többről szól: a vallásos gyakorlat középpontjában ebben az időszakban a bűnbánat, a megtisztulás, az áldozatvállalás és a könyörgés áll, kifejezve ezzel az ember Isten iránti szeretetét. Teljesen az állati eredetű ételekről sem kellett azonban lemondatni: Magyarországon a 17. században engedélyezte az egyház a tej és a tojás fogyasztását.
A nagyböjti étkezéshez a római katolikus lakosság a 17–19. században növényi olajat és olvasztott vajat gyűjtött a főzéshez előre. Közülük az olajat elsősorban a magyar nyelvterület keleti részén használták nagyobb mennyiségben. A római katolikus egyház azonban 1906-ban eltörölte a disznózsír használatának tilalmát is. Bár ma már számtalan hús nélküli ételt tudnánk készíteni – gondoljunk csak a vegetáriánusokra – régebben leginkább a tehéntúróból készítettek ételeket, a korpalé vagy a savó pedig a levesnek szolgált alapanyagul.
A nagyhét – amely virágvasárnaptól húsvétvasárnapig tart – jeles napjai a nagycsütörtök, a nagypéntek és a nagyszombat. A csütörtöki napot zöldcsütörtöknek is nevezték, ilyenkor a jó termés reményében spenótot, fiatal csalánt főztek. Nagypénteken teljes hústilalom van, a keresztények aszalt gyümölcsöket, olajos ételeket, pattogatott kukoricát, kalácsot, zöldségféléket és tojást fogyasztanak. Helyenként még ma is esznek ilyenkor ciberelevest. Nagyszombaton folytatódik az előző napi böjt, a keresztények ilyenkor kalácsot készítenek, amit azonban csak az esti mise után szelnek fel.
Lassan el is érkezünk a húsvét vasárnaphoz. A legrégebbi ünnepi eledelek közé tartozik a tojás, ami Krisztus-szimbólum, a feltámadt üdvözítő jelképe, a sonka pedig már a parasztélet következtében vált jellegzetes húsvéti eledellé. Mindkettőnek van szimbolikus jelentése is: amint a tojásból új élet kel, úgy támad fel Krisztus a sírjából az emberiség megváltására. A tojáshéj az Ószövetséget, a belseje pedig az Újtestamentumot is jelképezi. A tojás piros héja Krisztus elhullatott vérét, belső része pedig Krisztus verejtékét jelenti. A húsvéti tojás Jézus feltámadására emlékeztet. A sonka csontját pedig a kéményre szokták akasztani, hogy a tüzet elriassza vele.
Emellett jellegzetes húsvéti étel a bárány, amit sokféleképpen el lehet készíteni. A húsvéthétfő a locsolás napja, ilyenkor az ételek némileg háttérbe szorulnak: a locsolókat hideg ételekkel, vagy az előző napról megmaradt fogásokkal, báránnyal, sonkával, kaláccsal és süteményekkel kínálják.
Kapcsolódó cikkünk:
Virágvasárnap Jézus Krisztus jeruzsálemi bevonulására emlékeznek a keresztyének
