Április 20-án az Emlékpontban Németh László író személyiségét és gondolatiságát mutatta be Kovács Imre Attila irodalmár. Az előadáson az író nevét viselő gimnázium, valamint, a Bethlen Gábor Református Gimnázium (ahol Németh az 1940-es évek második felében óraadóként és iskolaorvosként is dolgozott) diákjai vettek részt.
Az író születésének száztizenhatodik évfordulója alkalmából csütörtökön rendezett rendhagyó tanórán az Emlékpont munkatársa idézte az író „Ha most lennék fiatal" címmel a Péti Nitrogénművek fiatal dolgozói előtt 1961-ben mondott beszédét, amelyhez Kovács Imre Attila a kor eseményeit sorolva rajzolta fel a kor nemzetközi és hazai társadalmi és történeti hátterét.
Ebben az évben, 1961-ben – az 1956-os forradalom résztvevőit elpusztítva – még hajtottak végre halálos ítéleteket politikai okokból Magyarországon, ekkor távolították el a Lenin-mauzóleumból Sztálin bebalzsamozott holttestét, míg itthon a csúcstechnológiát a Trabant, az oldalkocsis Pannónia és a teremnyi méretű Ural-2-es típusú, elektroncsöves számítógép jelentette, addig Angliában szárnyait kezdte bontogatni a Beatles, az Egyesület Államokban Elvis hódított, bemutatták a lapos képernyős televíziót és a videomagnót, de ebben az évben járt az első szovjet űrhajós is, Gagarin a világűrben.
Németh László a Péti Nitrogénművek fiataljainak mondott beszédében felvetette: bár a hazai életszínvonal emelkedik, az ifjúság mégsem boldog. Az író saját életútját is mérlegre téve kínált utat beszédében a fiataloknak, azonban a korban élők meghallhatták a szocialista rendszer korlátainak kritikáját is.
Utazz, láss világot – tanácsolta Németh László akkor, amikor az ország elhagyására vajmi kevés lehetősége volt az ifjúságnak. Alkoss, valósítsd meg önmagad – javasolta az író, míg a párturalmi rendszer a szocialista embertípust állította példaként.
Az akkor hatvanéves Németh László életét értékelve kijelentette: sokszor volt vakmerő, de nem elég bátor, pedig ahhoz, hogy teljes életet élhessünk, folyamatosan bátornak kell lennünk.
