A vásárhelyi fürdőélet nagy napja: a város központjában 1929. július 14-től üzemel fürdő. Az országban akkor egyedülállóan 100 méteres medencét építettek. Később ennek leválasztásából még két medence lett, ezek egyike a termál gyógymedence.
Kezdetben, míg a medencék összefüggőek voltak, kb. 3250 köbméter vizet kellett betölteni, ez igen nagy mennyiség volt. Minden héten egy alkalommal takarították a medencét. Vasárnap eset engedték le a vizet a medencéből, ez hétfő hajnalra fejeződött be. Ezután kitakarították, majd minden alkalommal kékköves mésszel is bemeszelték a medencék oldalát. (Török Sándor: Hódmezővásárhelyi fürdők története, 2004.)
Az 1886-ban átadott népkerti közfürdő után a város első, homokos strandfürdőjét Gál Sándor orvos létesítette 1928 júniusában, saját kishomoki földjén.
Ezzel szinte egy időben, Tornyai János orvos Újvároson, a Sarkalyi utcában építtetett betonmedencés fürdőt.
A város 1929-ben a svéd Speyer bankház 600 ezer dolláros kölcsönéből a város szívében, a Népkert nyugati részén kétszer 50 m-es betonmedencés (egyik úszásra alkalmas, mély vizű) és 600 kabinos strandfürdőt építtetett. Tervezője Reich Ede városi főmérnök, kivitelezője Kruzslicz Károly volt. Ezen kívül üzembe helyezésekor kétszintes vendéglő egészítette ki a fürdőt. Kisebb építési egységet képezett az Ady Endre utcai bejárat két oldalán lévő pénztár-, illetőleg személyzeti pavilon.
A 600 ezer dolláros kölcsönből fejlesztették a kórházat, bel-, és külterületi utakat építettek, új iskolák épülhettek, nyitottak egy téglagyári bányát, de ebből a pénzből épült meg az első városi bérház. A standfürdőt viszonylag alacsony áron a 600 ezer dollár kb. 5 százalékából, 140 ezer pengőből építették.
Az ünnepélyes megnyitó 1930. június 26-27-én volt, vagyis inkább ehhez a dátumhoz köthető a strandfürdő születésnapja.
Az 1955-ben végzett 1050 m-es mélyfúrás eredményeként termálvizessé vált a fürdő, melyet a Népkert további részének hozzácsatolásával „nyugdíjas” valamint tanmedencével és pancsolóval bővítettek. További építészeti változást jelentett az, hogy a nyugati részen lelátót, s alatta sporthelyiségeket, öltözőket emeltek.
A strandkomplexum tervezésénél és kivitelezésénél elsősorban a használati érték érvényesült. Az esztétikum követelményét két jelentős szobor elhelyezése szolgálja. Medgyessy Ferenc Haját fonó nő (Debreceni Vénusz) című, egészalakos, mészkő női akt szobrát 1956-ban a melegvizes medence északi végében, a négyzetes kifolyómedence közepébe állították fel.
Ferenczy Béni Vízbelépő egészalakos bronz férfiaktját 1962-ben az északi bejárat mellett helyezték el, majd 1977-ben a strand keleti részébe, a pancsoló medence környékére, fákkal eléggé takart területre telepítették át.
2002-2003-ban felújították a kültéri medencéket és épült egy a versenysport kritériumainak megfelelő fedett uszoda.
Török Sándor 2004-ben egy reprezentatív kötetben, sok fotóval megírta a vásárhelyi fürdők történetét.
