A naiv vásárló akit a szupermarketben a rendkívüli lehetőségekkel kecsegtető vásárlói kártyára akarnak rábeszélni, talán nem is gondolja hogy ezzel  ingyen jutnak vagyonokat érő fogyasztói adatbázisokhoz.

Ami lényegesebb a kártyákról beérkező adatokat alaposan elemzik a piackutatók vagy a kereskedelmi cégek marketingrészlegei, sőt adott esetben szociológiai következtetésekre is alkalmas.

„Gondolja, hogy jó néven venném, ha a személyes adataim megadása mellett, a vásárlásaim alapján a cipőm, meg az alsógatyám méretét is nyilvántartanák?” reagált egy középkorú férfi az őt leszólító kitűzőt viselő hölgy invitálására.

„Néha egy szelet csokit, vagy rágót veszek a pénztárban, ha látom, hogy néhány forint hiányzik egy  bélyeghez, mert gyűjtöm” mondta egy 40-es hölgy.

Két vélemény egy szupermarket halljából, de a tény az tény, adatainkkal és vásárlói szokásainkkal nyitott könyv vagyunk nemcsak egy cég, hanem akár nemzetközi szervezetek számára is.  

Ugyanakkor a pontgyűjtögető vásárlók a gyakran kétes minőségű ajándékokért cserébe jókora összegeket hagynak a kasszákban.

Léteznek ma már pontos felmérések, arról, mit is nyer a pontot gyűjtő vásárló. Az utóbbi években Magyarországon már nemigen van olyan nagyobb üzlethálózat, amelynek ne lenne hűségprogramja. A felmérésekbő kiderül, hogy a kasszákban otthagyott összeghez képest a visszatérítés vagy juttatás aránya többnyire jóval az 1% százalék alatt van, más szóval a szorgos pontgyűjtögető vásárló jobbára csak a költései ezrelékét látja viszont. Közben a vásárló sokszor észre sem veszi, hogy a kereskedő arra is ráveszi a vásárlót, hogy jóval többet vegyen, mint azt eredetileg tervezte. Erre utal a példaként megkérdezett 40-es hölgyvásárló is.

Az ajándékokra beváltható hűségpontok esetében annyiban bonyolultabb a helyzet, hogy ott az is kétséges, hogy pontosan mit is kap a törzsvásárló a hűségéért cserébe. Ugyanis, sokszor felesleges, vagy éppen a háztartás szempontjából egyáltalán nem aktuális termékek vannak a kínálatban. Volt már kedvezménnyel megvehető bizsu, kés, edény, stb. is.

A hűségkártyát minél gyakrabban, minél többféle vásárlásra használók jelentik a legjobban vizsgálható személyt, illetve szokásait. Mert például, aki a pontgyűjtővel, hűségkártyával, nemcsak vajat, húst, cipőt, tisztítószert, hanem benzint, újságot, virágot vagy éppen DVD –t vásárol, az a személy az adatbázis értékelői, piackutatói számára kincset ér. Hiszen egyértelműen utal az anyagi körülményeire, korosztályának vásárlási szokásaira.

Az természetesen senkiben sem merül fel, hogy magánéleti viszonyai, társadalmi helyzete is precízen elemezhető, feldolgozható lenne, illetve a szakemberek jóval mélyebb, akár pszichológiai személyiségprofilt is össze tudnának rakni.

A kérdés, vajon kiben merül fel a gyanú, mi lesz az így begyűjtött adatok sorsa? Ugyanis a belépési nyilatkozatok egy részében apró betűvel az is ott állhat, hogy személyes adatait akár más vállalat, sőt más országban velük együttműködő cég is megkaphatja.