Akár aggatunk a fára, akár nem, a karácsony elképzelhetetlen szaloncukor nélkül. Az édesség elődjét, a fondant cukrot a franciák kezdték készíteni a 14. században.

Franciaországból a 19. század elején német közvetítéssel jutott el hazánkba, és rendkívüli népszerűségre tett szert. Ma már számtalan ízben kapható, ám a favorit napjainkban is a zselés ízesítésű.

A franciák által készített fondant cukor, felhevített és visszakeményített cukorpaszta volt. Magyarországra a 19. század első harmadában került, s ekkor még kizárólag kézzel készült, ugyanis az első fondant készítő gépek csak a század végén jelentek meg. Addigra az édesség már szélesebb körben elterjedt és a fondant cukor mellett más ízek is megjelentek. 1891-ben Hegyesi József magyar-francia szakács A legújabb házi czukrászat című kézikönyve már tizenhétféle szaloncukrot említett. Így tartalmazta például a szalon-ananász, a szalon-krémbonbon, vagy a szalon-pisztác cukorka receptjét. 

A desszert Erdélybe és a Felvidékre magyar közvetítéssel került és rendkívül népszerűvé vált. A szaloncukrot igen nagy becsben tartották, gyakran meg sem ették, hanem évekig őrizgették. 

A cukorka neve a német salonzuckerl szóból ered, amely Jókai Mórnál már szalonczukkedliként szerepelt. A szaloncukrot selyempapírba, majd később fényes sztaniolpapírba burkolták. Rojtos csomagolását sokáig kézzel készítették, később már azonban az úgynevezett ricselő géppel gyártották, melynek működtetése a cukrászdákban az inasok feladata volt.

Az első és a második világháború idején visszaszorult a gyári szaloncukor termelés. Az ötvenes években azonban a korábbinál még nagyobb tömegben jelent meg ismét a halványsárga vagy rózsaszín belű konzum, később pedig a zselés ízesítésű cukorka. 

Évről-évre javul a szaloncukrok minősége, ma már a zselés cukrok egy részét is valódi gyümölcslével ízesítik. Napjainkban rengetegféle ízzel találkozhatunk. Sok fogy a mákos, a citromos-bazsalikomos, túrós, különböző alkoholos krémmel töltött, vagy cappuccinós különlegességekből is, ám legnagyobb mennyiségben változatlanul a zselés szaloncukrot vásároljuk. A többi hagyományosnak nevezhető íz, mint a kókuszos, vajkaramellás, marcipános, rumos-kakaós szintén nagyon népszerű.

A külföldi gyökerei ellenére a szaloncukor tulajdonképpen hagyományos magyar édességnek, egyfajta hungarikumnak is tekinthető. Habár hasonló desszert bombonok ugyan mindenütt vannak, ezeket karácsonyfa díszítésre csak Magyarországon használják. Nem is csupán egy egyszerű édességről van szó, hanem olyan kiegészítőről, amely szerves része a magyar karácsonyi szokásoknak.