A korábban Dél-Afrikában is dolgozó úszótréner, Bán Sándor személyes meghívására, május 16-17-én Hódmezővásárhelyre látogatott Gideon Sam, a Dél Afrikai Köztársaság Olimpiai Bizottságának elnöke. Az illusztris vendég a városba érkezésekor, szálláshelyén a Ginkgo Sas Hotelben ült le beszélgetni B. Szabó Zoltánnal a Vásárhelyi Hírek főszerkesztőjével.
VH: Ön azt mondta tavaly júliusban Durbanben, a Nemzetközi Olimpiai Bizottság soros ülésén, hogy szívesen látna még egy lehetőséget, hogy megmutassák a világ vezetőinek, hogy a sport révén képes egy ország az összefogásra. Mire gondolt? Netán a Futball VB után az Olimpiai Játékok rendezésére?
Gideon Sam: Eltalálta! Természetesen csak a 2020-as játékok rendezésének elnyerése jöhet szóba. Az elmondottak egyébként az előttünk álló 2012-es XXX. Nyári Olimpiai Játékokon való szereplésünkre is vonatkozik, hiszen szeretnénk megmutatni a világnak mire képesek Dél Afrika sportolói. Sokkal jobbak a felkészülési lehetőségeink, mint voltak a pekingi olimpia előtt. A Dél Afrikai Nemzeti Lottóból származó bevételek a financiális helyzeten is sokat javítottak. Most nagyobb rész jut a sportnak, mint két-három éve. A sportolóink eredményei is bíztatóak, elég a múlt hét végi dohai Atlétikai Világversenyre gondolni, ahol a férfi 400 méteren aranyérmet szerzett L.J. Van Zyl. Szeretnénk erősíteni a londoni játékokra fociban, atlétikában, úszásban, kosárlabdában, íjászatban, vívásban és tornában.
VH: Az úszást is említette. Mikor került baráti kapcsolatba Bán Sándorral?
G.S.: Amikor Sándor nálunk edző volt, akkor én még a Nemzeti Úszószövetség élén álltam, innen ered az ismeretségünk. Fantasztikus embernek tartom, nagyszerű edzőnek, aki nagyon magasra emeli a mércét. Nem titok, amíg kint volt, az volt a Dél afrikai úszósport egyik legnagyszerűbb időszaka. Az akkor kialakult barátságunkra való tekintettel jöttem most Hódmezővásárhelyre és holnap utazunk tovább egy nemzetközi konferenciára.
VH: Visszatérve a Dél afrikai nemzeti sportéletbe, az apartheid után nehéz volt a „kiszínesítése”?
G.S.: Tudja mi nagyon szerencsések vagyunk, hogy 1994-től Nelson Mandela vezette országunkat. Amikor ugyanis egy ország, addig egymással összeférhetetlen polgárai elhatározzák, hogy befejezik a háborúskodást, akkor éppen egy olyan szuggesztív személyiség kellett, mint Mandela. A sportban érdekelteket összehívta és azt mondta, a sportolóknak együtt kell dolgozni ahhoz, hogy létrejöjjön az egység. Emlékezzen! ’94 előtt mi volt…? Volt fehér sport és volt fekete sport! Aztán bizonyára emlékszik, ’95-ben volt a Rögbi Világkupa találkozó Johannesburgban, amelynek a döntője ma már történelem…
VH: Erről készült egy nagysikerű film is Invictus címmel!
G.S: Igen, a film szinte dokumentumszerűen dolgozta fel az eseményeket, amikor a döntőben játszó fehérekből álló Dél afrikai rögbicsapat pólójában jelent meg a stadionban Nelson Mandela. A világ és országunk népe megrendülten állt ennek láttán. Ezzel értésére adta mindenkinek, hogy nem a fehér, vagy a fekete emberekért, hanem egy nemzet csapatáért szurkolunk. Végül emlékeztetem önt, a tavalyi Futball VB-re, amikor az utcákon fehér és fekete együtt táncolt és örült a győzelemnek. Hát nem így van rendjén? A sportnak óriási szerepe van egy nemzet megbékélésében. És mi ezen a jó úton járunk!
