Nemcsak Vásárhelyen, az országban is az utolsó polihisztorok egyike a 80 éves Lelkes István. Ezer szállal kötődik a városhoz, kulturális, művészeti, sőt sportéletéhez is.

Kevés vásárhelyi kolálpatriota van, aki nem tudná, hogy fest, ír, fotózik, hangszeren játszik, freskókat restaurál, operatőrködik, a hódmezővásárhelyi lovassport egyik alapítója.

Nemcsak Lekes István, hanem egész családjából immár hat nemzedéken keresztül kerülnek ki művészek.

November 29-én Budapesten a Vigadóban nyílik kiállítása a - legkülönbözőbb alkotóművészeti ágat művelő - Lelkes család tagjainak.

Valaha, amikor a mesterségeknek művészi színvonaluk volt és a művészetek is mesterségeknek számítottak, nem volt ritka az ilyesmi. Kaszt-szabta keretek között, vagy a céh szabályai szerint a mesterségek öröklődtek: a XIX. század közepéig élt az a gyakorlat, hogy a legidősebb fiú vitte tovább apja vállalkozását.

A töretlenül tovább adott, egyre gazdagodó tapasztalatoknak és a genetikai törvényszerűségeknek is köszönhető, hogy e családok nemzedékeken keresztül meg tudtak felelni a változó kor szigorú követelményeinek. Ez pedig nem tűrt lazaságot a családon belül sem: csak konzekvens, okos és kemény nevelés tette méltóvá az utódokat a tisztes elődökhöz. A család így a társadalmi értékek hordozójává vált, s ez emelte a közösség biztos alapsejtjévé.

A hét nemzedékből itt kiállító tizenkét alkotó közül öten, mint a festészet művelői szerepelnek, de van, aki a fotózást választotta életpályául, másikuk formatervező iparművészként lett elismert. Találunk a kiállítók között belsőépítészt, szobrászt, kiadványtervezőt és könyvtervezőt is. Korábbi szakképzettségeik között viszont az ötvösség, a díszítőfestészet és a textilművészet is fellelhető.

Az alkotók közül két nemzedék élete jelentős időn át Csepelhez köthető és ez valamilyen formában alkotásaikban is megnyilvánul.

A kiállítás 2018. november 29. és 2019. január 27. között látogatható Budapesten a Vigadóban.